Az étkezési lehetőségekről talán még nem is esett szó, de hadd meséljek egyből élménybeszámoló jelleggel az egyetem belvárosi menzájáról.

Alapvetően tényleg az egyik legolcsóbb táplálkozási lehetőség, 2,5-3 euróból kijön egy főétel, ami néhol egész finom, aránylag normális adagot is adnak, viszont a kiszolgálás (hogy, hogy nem) valami kritikán aluli.

Az egy dolog hogy tegnap az előttem levő magyar csajnak nem engedték utólag "kicserélni" a zöldségtálját egy termetesebb adagra. Értsd: adódik, hogy egy típusú kajából a pultra kerül egy miniatűr / kihűlt / kétes adag. Ekkor ugye a sok nebuló elveszi a többit. De ilyenkor nem raknak újabb adagot a kedves menzásnénik belőle, de nem ám. Tessék csak elvenni. Anyátokat. Ha meg már elvetted és hirteljében raknak utána 3 termetes adagot, nem cserélheted ki, higiéniai okoból. Hogy vinné el őket a rádai rosseb! Ridegen tartott taplók ezek, nem vitás.

Ma azonban egy újabb szintet ért el a kedves személyzet a szemétparasztsági skálán. Történt ugyanis, hogy egy adag zöldségköretet megemelve, abba belenézve / beleszagolván arra az elhatározásra jutottunk, hogy ez biza emberi fogyasztásra alkalmatlan. Alig raktuk vissza, ránkdörrentett valamelyik hárpia. Hogyeztnemszabad. Hogyakkormármegkellvenni. Megkülönbenis. Kábé másfél percig küzdöttünk vele, majd hagytuk, legyen neki igaza. Az utánunk (l)evőknek viszont nem kis fejtörést okozhatott, mit keres a narancslevek között egy adag rohadó zöldség.

Háhhh! Ilyen ám a magyar virtus a zegyetemi menzán, piha! :P