Most, hogy immáron végetért a háromhetes nyelvi előkészítő kurzusunk (azaz a Vorbereitungskurs), úgy érezzük, itt az ideje, hogy kicsit beszámoljunk róla, eszik e vagy isszák.

Ugyebár mint az már ismeretes, egy elsősorban nyelvtanra koncentráló teszt alapján lettünk beosztva 6 csoportba. Mi a második legjobb, "E" fantázianevűbe kerültünk. Mint az a mi őszinte sajnálatunkra gyorsan kiderült, a mi csoportunk veszi a legkomolyabban magát a tanulás terén. :/

Két előadás volt minden nap, egy délelőtt, egy délután, így tartott az egész egy fél órás szünettel megspékelve hajnali 9:30tól 13:00ig. Már az első órán tudasították bennünk hogy biza csak 2x lehet hiányozni, ha nem szeretnénk elbukni azt a 8 ECTS-t (kreditpontot). Amit lehet hogy nem is számítanak be nekünk, az ösztöndíj szerződés tüzetes elolvasása alapján :/ Ja és 10 perc késéssel már lehet nyerni egy hiányzást. Phantastisssssh!

Délelőttönként egy kedves, aranyos, Kristina keresztnevű tanárnőcivel áldott meg minket az ég, motivált volt, vidám, és azért volt idő szórakoztató feladatokra is. A második menetben viszont egy kenetteljes, dagályos Veronikát kaptunk meg, aki hihetetlen sztereotíp bevésődéseinek következtében pl folyamatosan cseszegette a franciákat így finoman, ahogy egy bölcsésztől ill. töritudortól kitelik, viszont a drága délkoreai Sze-On-t a tenyerén hordozta és kérdezgette mint valami egzotikus makogó állatot vagy nemtom. Hát, hányni lehetett tőle. Rosszindulat és pöffeszkedés a köbön. Depersze túléltük.

Ki is használtuk a "szabadnapokat", egyszer a hazautazás miatt, egyszer pedig a záróvizsga előtti óráról léptünk le, ahol alig páran maradtak (akik már előtték a két jokert).