Még egy hónapja sem vagyunk itt, gyökeret meg pláne nem eresztettünk, mégis belebottlottunk már néhány olyan furcsa vagy érdekes dologba itt Bambergben vagy csak generell németföldön, amelyeknek úgy gondoltuk, érdemes egy "poszt"ot (avagy jó magyarsággal inkább bejegyzést) szentelni.

Egyrészt van itt egy utca, amin szinte minden nap végigsétálunk, és alapból egyirányú volna. Node! Az utacska felénél képződik egy második, ellenkező irányú sáv, amelyen így senki nem közlekedik, inkább csak parkol. A rejtély kulcsa valószínűleg az a híd, amelyet most építenek újjá, de még innen sem lehet csont nélkül rákanyarodni, főleg ha az ellenkező sávban éppen előtted álltak meg. A németek már csak ilyenek!

Egy másik aranyos bambergi sajátosságnak számít a figurás ablaktáblatartó, vagy mifene. Ezek ilyen emberkék kis mellszobrai, amik díszítőelemként szolgálnak. Nem nagy cucc, de valahogy itt minden ilyen kis apróságra is figyelnek, és nagyon tüchtigek a labancok, azt meg kell hagyni.

A frankföldi (véletlenül sem bajor!) humor és jókedély egyik bizonyítékára egy billentyűzeten bukkantunk. Elsőre kissé érthetetlen is volt, hogy miért van két "d" és két "b" a tasztatúrán, ám erre az a roppant egyszerű magyarázat, hogy a frankok genetikailag és anatómiailag képtelenek arra, hogy a "t" és "p" hangokat kiejtsék, ezért olyan mintha kissé náthásan beszélnének. A vicces az egészben hogy így a "t"-t úgy mondják hogy "hartes t" azaz "kemény t" de még ezt a körülírást is csak úgy tudják kiejteni mint "haddes d". Zűrzavar, káosz, azaz a frank dialektus az ilyen. Gyönyörű másik példa erre egy kiejtésre kissé rájátszó, helyi kerékpárüzlet akciója (németül beszélők előnyben):

13 Brozend Rabadd!

Az említett billentyűzet pedig (kattintásra teljes méretben):

 Negyedrészt ennek a kis városkának van egy saját élőszobra. Ugye ebben az az érdekes hogy az illető (barokk kardforgatónak öltözve) meg sem moccan kicsiny kis pódiumán, azonban amint egy kis összeget adományznak, akkor azonnyomban tesz egy érdekes, vicces, meghökkentő stb mozdulatot. A mi kis "perpetum mobile"-énk azonban valahogy nem érti a koncepciót. Egyszer nem láttuk mozdulatlanul, hol evett, hol cigizett, hol szimplán mustrálta a turistákat (!). Nem tudtunk sok képet készíteni róla sajnos, úgy néz ki vége a turistaszezonnak :(. Avagy a "kevésbé ismert német szakmák" rovatunk következő alanya: az amatőr élőszobor.

Végül egy nagyon jó német elemmel zárnánk sorainkat: a Flohmarkt, avagy a bolhapiac. Itt mindenki kirámolja egy utcai kis asztalkára amit már megunt és egy kedélyes alkuval egybekötve megszabadul tőlük, sőt még pénzhez is jut. Nagy kavalkád az egész, szerintem nálunk is simán lehetne egy ilyen, nagyon kellemes az ilyen :)