Mint ahogy Gabo írta, pénteken megvolt a záróbuli, bár nem is annyira buli, mint inkább beszélgetés volt. Olyan 9 óra felé összegyűlt a magyar kontingens egy asztalnál, ahol csatlakozott hozzánk egy felvidéki lány, akinek az édesapja magyar. A lány szinte mindent értett, beszélni viszont nem nagyon akart. Nemsokára odaült mellénk egy másik szlovák lány is, akivel élénk beszélgetésbe elegyedtünk a két ország közti viszonyt illetően. Azt hiszem, én kicsit élénkebben beszélgettem vele a kelleténél, de aztán a végére lenyugodtunk mindketten, érezvén, hogy fölösleges a sérelmeket felsorolni, azzal csak megutálnánk egymást a következő egy évre. De mégis nagyon sok érdekes dologra derült fény.  Most kicsit (nagyon) offtopic írás következik.

Azt hiszem, ezt a rossz viszonyt leginkább a kölcsönös félelem táplálja. (Mondjuk a gyűlölet szinte mindig a félelemből fakad.) Próbálok elfogultan írni a dologról, de nem fog menni. Szlovákiában teljesen falsul vannak kommunikálva a magyarok gondolatai. Ezért mi is leginkább elbeszéltünk egymás mellett, hiszen teljesen máshova helyeztük a hangsúlyt. Ő azt próbálta mondani, hogy a szlovák kisebbség Magyarországon nem kapja meg azokat a jogokat, mint fordítva. Azt nehezményezte, hogy nincs egyetemük itt.

Nyilván nincs, mivel nincsenek annyian. A 2001-es népszámlálás szerint 17 693 fő vallotta magát a szlovák kisebbséghez tartozónak, ebből 11 816 tartja a szlovákot az anyanyelvének. Na most, ha vesszük a magyarországi egyetemisták átlagát az össznépességből (és akkor még "rendes" is voltam, mert nyilván az asszimiláció következtében a fiatalok közül kevesebben vallják magukat szlováknak, mint az idősebbek), akkor a 11%-nak megfelelően 1946 tanuló kellene hogy legyen összesen. Ez öt évre elosztva közel 400 hallgató egy évfolyamban. Nos, a győri Széchenyi Egyetemen  két és félezer volt az idén felvett hallgatók létszáma. A BME-en 3861, az ELTE-re kb 5000. És ne hagyjuk ki azt sem, hogy ez a közel kétezer szlovák nemzetiségű hallgató nem valószínű, hogy ugyanarra a szakra akarna menni.
Igen, akkor legyen szlovák tanszék. De hát van, nem is egy, nem is akárhol. ELTE, PPK, SZTE. Ám ha egyetemet akarnak alapítani, nekem semmi kifogásom ellene, tényleg. 
Ezzel szemben Szlovákiában élő magyar kisebbség létszáma 520 528. 10%-a az össznépességnek. 435 olyan település van, ahol a magyarság részaránya meghaladja a szlovákokét. Nyilvánvalóan több értelme van egy magyar tanszéknek Szlovákiában, mint fordítva. Az egyetlen szlovákiai magyar egyetemet Révkomáromban mégis lehet, hogy megfosztják egyetemi státuszától. 

Magyarországon egyedül Pilisszántón vannak többségben a szlovák nyelvet beszélők (54%), de érdekes módon szlováknak csak a falu lakosságának 42%-a tartja magát.  Na most, Pilisszentkereszten van szlovák polgármester, ráadásul a szlovák általános iskolákban tanító tanárok bértámogatást is kapnak. Ez fordítva egyátalán nincs így.

A másik, amit mondott, hogy a magyarok vissza akarják venni Szlovákiát. És itt jött a képbe a félelem. Minden normálisan gondolkodó magyar és szlovák tudja, hogy a határok ott maradnak, ahol vannak, nem toljuk el őket északnak. Akik ezt gondolják, azok leginkább a felvidéki magyaroknak ártanak vele. Mert táplálják a szlovákok félelmét, akik mindenféle piszkos módszerrel kompenzálnak. A Magyar Gárda, ami leginkább a cigányság, a zsidóság és az MSZP ellen van, északi szomszédaink szemében a szlovákellenes Magyarország megtestesítője. Akik nagymagyarországos matricával az autójukon a Felvidékre mennek, szintén ezt a félelmet erősítik bennük. És ott a szlovák állam az úr. Szerencsétlenségünkre pont egy ilyen Slota is benne van a kormányban, így minden egyes matrica keményen meg lesz torolva. Ez a szegény lány is teljesen meg volt rémülve a magyaroktól, ezért minden egyes jogos felvidéki magyar lépést támadásnak vett. Mellesleg valószínűleg nem az övé a legszélsőségesebb gondolkodásmód.

Azt mondta, a magyarok egyre többet akarnak. Pedig csak azt akarják/akarjuk, ami megilleti őket. Akik többet akarnak, azok az úgynevezett hungaristák. De nyilvánvalóan nekik nagyobb a hírértékük szlovákiában, mint nekünk.

Zavarta, hogy a magyarok nem tudnak szlovákul. Nos, az 1987-ben elfogadott, az “Európai Közösség regionális és etnikai kisebbségeinek nyelveiről és kultúráiról” szóló határozatban az EP egyebek mellett felszólította a tagállamokat, hogy a.) “teremtsék meg a regionális és kisebbségi nyelvek használatának közvetlen jogalapját, mindenekelőtt a helyhatóságok szintjén azokon a területeken, ahol kisebbségi csoportok élnek”; b.) vizsgálják felül “az olyan nemzeti rendelkezéseket és gyakorlatot, amelyek hátrányosan különböztetik meg a kisebbségi nyelveket”, c.) kötelezzék arra “a decentralizált és központi kormányszerveket, hogy használják a nemzeti, regionális és kisebbségi nyelveket az érintett területeken.” (6. bekezdés) A regionális és kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó ajánlás kitért még a család- és helységnevek, a fogyasztói tájékoztatás, a postai szolgáltatások, a közút és utcanevek és közfeliratok kisebbségi nyelvű használatának biztosítására (9. bek.). A fentiek alapján joguk van a felvidéki magyaroknak nem ismerni a szlovák nyelvet. Természetesen ennek ellenére szinte mindenki tud szlovákul, sőt a magyar iskolákban is kötelező a szlovák nyelvoktatás.

(A képen egy szlovák hetilap, a .týždeň egyik legfrisseb száma látható, mely a "Magyar fenyegetés?" címmel tárgyalja ezt a kérdéskört)

Természetesen az érveimet nem tudtam a beszélgetésnél úgy alátámasztani, ahogy most tettem, de nem is volt rá szükség, hiszen a hitet nem lehet bizonyítékokkal megingatni. Ha én lettem volna a helyében, ugyanígy viselkedtem volna. Sőt, valószínűleg a legtöbb ország nem bánik kesztyűs kézzel a kisebbségeivel. De talán ne annyira nyomja el őket, mint Szlovákia. Ennek két oka van. Az egyik a hatamon lévő kormány, aminek folyománya a törvények s a média. De a másik ok, az emberek féleme és az ebből fakadó gyűlöletük még fontosabb. Egyrészt a hatalmon lévő pártot is részben ez a félelem tette győztessé, másrészt a felvidéki magyaroknak is a saját bőrükön tapasztalható hátrányok a legfájóbbak. A többek között a gazdasági recesszió okozta nacionalita előretörést Európában nem lehet megállítani, talán csak egy nagyon kicsit befolyásolni. Egyet azonban tehetünk, hogy a magyar kisebbségeknek jobb legyen. Nem szabad félelmet kelteni a szomszédainkban. Nem szabad alkalmat adni a szlovák médiának, és nem szabad lehetőséget adni Slotának, hogy őrült nyilatkozataival táplálja a szlovák félelmet. És nyilván nekünk sem szabad elhinnünk, hogy Szlovákia valaha is komolyan árthat Magyarországnak. Sajnos, ami itthon kemény megmondásnak számít, az külföldön fölösleges tahóságnak.