Egy észveszejtően felesleges német hagyományról fogunk most szólni, aminek az égegyadta világon semmi értelmét nem látjuk, ugyanakkor bizonyos esetekben csak bonyolítja az életünket, mégha nem is sokszor, hál'isten!

A nyolckor bezáró boltok? A zöldvillogómentes lámpák? Nem! A hajtás után minden kiderül!

Ez a rákfene pedig nem más, mint az úgynevezett TAN-Nummer jelenség. Hivatalos ügyek online intézésénél szokott felbukkani a veszedelem. Először nem is zavar túlságosan, hogy a bankszámlanyitáskot, beiratkozáskor kezedbe nyomnak a többi papírral együtt egy olyat is, ami telistele van különböző számokkal. Ott lapulnak a borítékban egészen addig, amíg valami intéznivalója nem támad az embernek, s netántán a neten szándékozik ügyködni, nélkülözhetetlenné válnak!

Arról van ugyanis szó, hogy bármit, de szinte bármit csinálsz a bejelentkezésen kívűl - jelszómódosítás, hallgatói jogviszony-igazolás letöltése, átutalás, szal tényleg szinte bármihez, egy TAN Nummert is be kell adni hogy sikeresen végrehajtódjék. Vizsgajelentkezés, klikk-klikk, TAN-Nummer klikk-klikk. Bármelyik két klikkelés köze befér, de miért ne? Van ez dögivel kérem, ne sajnáljuk!

Viszont kíváncsi vagyok, ugyan milyen meggondolásból született meg a TAN Nummer intézménye? Hogy biztos nem lopták-e a jelszavamat? Hogy tényleg józan tudatomnál vagyok és be bírok ütni nyolc számot egymás után? De ami a legjobb: a listán szereplő utolsó TAN Nummert érdemes külön "eltenni" arra az esetre ha elfogynának - egy újabb TAN-Nummer lista igényléséhez...