Hosszú tönymörgés után végre elhatároztuk, megnézünk egy filmet a moziban. Moziból van több is, egyrészt az Átrium nevű plázában a szokásos multiplex, mellette pedig a régi-idők-művészmozijaként ittmaradt két kisebb testvér, melyek Odeon és Lichtspiel névre hallgatnak.

Árfekvésben van egy másfélszeres szorzó a kisebb mozik javára, a dolby-kolbi szörroundos szélesvásznú élmény 8 ojró körül van, a hangulatosabb és üresebb kismozik 5-6 ojró körül vehetők igénybe.

Ami a filmet illeti, elég abszurd módon egy olyan francia (!) kisköltségvetésű komédia német szinkronos verziójára ültünk be, amit odahaza talán nem is fognak vetíteni, legalábbis magyar címről nem tudunk. Franciául "Bienvenue chez les Ch'tis", németül "Willkommen bei den Scht'is", magyarul pedig talán "Isten hozott a Ch'tisszeknél" lenne a filmcím.

Node, lássuk is, milyen volt a mozgóképszínház s milyen a múvi!

A mozi a várt benyomást tette: kicsi, hangulatos (tényleg nagyon kellemes kávézósarokkal rendelkezik!), kicsit kopott, de saját bájjal rendelkező filmszínház.

Ugyanannál lehet megvenni a jegyet, a nasit, meg innen hozzák ki a kávét is, és lehet meglepő, de egy azaz egy ember volt az egész mozi személyzete, legalábbis mindenkit ő szolgált ki - adta a jegyet - tépte el az ajtóban - nyitotta ki az ajtót a film végénél. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy délután 3kor ültünk be, tehát eléggé pangott az épület, meg az esetlegesen elbújt mozigépészekből sem láthattunk ugye semmit.

Rajtunk kívűl 2 idősebb házaspár ült be a filmre, majd egy sajátos, diavetítésszerű és ultragagyi helyi reklámblokk (komolyan, már azt vártuk, hogy zongorázni fognak a film alatt...) után végre elindult a mozi.

Maga a film nagyon aranyos kis francia vígjáték, helyenként hangosan röhögős, egyszer mindenképp megéri megnézni. A lényeg hogy egy dél-francia postahivatalnok különböző malőrök és fordulatok miatt észak-francia Bergbe kényszerül az állása miatt, amit a háta közepére sem kíván. Tudvalevő ugyanis, hogy mindenféle sztereotípiák élnek a déliek fejében az északiakról: -40 fok is van télen, érthetetlen a dialektusuk, furcsák a szokásaik, és így tovább. Persze a történet haladtával kezd megváltozni a véleménye az északi emberekről..

A film különs pikantériája volt, hogy ugye a dialektusnak is fontos szerepe van, s ezt a hatást valahogy a német szinkronban is át szerették volna ültetni. Ennek az eredménye egy olyan álnémet(?) dialektus lett, amiben 's' helyett "sz", "sz" helyett pedig 's' hangot ejtenek... Fergetegesen vicces és kissé nehezen is érthető. Számunkra akkor lett káosz az egész amikor az egyik ilyen északi francia-német még be is tintázott, és úgy kezdte el osztani az észt...

Mindent egybevetve jól szórakoztunk, ha a mozit annyira nem is, de a filmet tényleg mindenkinek ajánljuk, aki hozzá tud férni!