Karácsony közeledtével Németországban (is) szokás, hogy különféle szervezetek, cégek meghívják tagjaikat, alkalmazottaikat egy évvégi közös ünneplésre egy koncert, karácsonyi ebéd stb keretein belül. Pár hete egyik nap az egyetemtől jött egy rövidke levél, amelyben egy ilyen Adventsfeiern-re hívtak meg minket sok szeretettel.

Előzetesen csak találgatásaink voltak, mi lesz a program pontosan, mindenesetre hétfőn (dec 9) este 7kor már jókora tömeg várakozott kicsit dideregve az an der Universität 2 magas és nehezen befűthető falai között. Németes pontossággal nyitották az ajtókat, majd besereglettünk.

Egy nagy előadótermet alakítottak át, ahol immár 8 fős asztalok várták érkezésünket, szépen megterítve. Piros abroszkákon egy kosárnyi péksütemény, sajtosstangli, lugenperec; s mellette egy kis tálban különféle édes sütemények sorakoztak.

Lassanként mindenki elfoglalta a helyét, s ekkorra már mindenki konstatálta egy fúvósnégyes jelenlétét, akik kezdésként és az este folyamán is rá-rázendítettek egy karácsonyi zeneműre, így varázsoltak roppant barátságos hangulatot a barokkos díszítésű, stukkós, tekintélyes helyiségbe.

Megnyitóként a rektor mondott pár szót, elég rövidre fogva mondókáját, majd mindenki megrohamozta az italospultot ahol forraltbor volt a sláger. Beindult a keveredés is, az asztaltársaságok folyamatosan cserélődtek, s így itt is jópár új emberkével, köztük magyarokkal ismerkedtünk meg. Lassan komolyan mindenkiről kiderül hogy szegről-végről hazánkfia, még itt messziföldön is :)

A nagy zsivaly eztán már csak kétszer szakították meg, egyszer szót kért még három fejes, illetve nagy hohohó-val lépett be a terembe személyesen maga a Mikulás, krampuszok nélkül. Üres zsákocskáját lóbálva és virgácsával fenyegetve ő is szót kért, amiben kifejtette, hogy a gazdasági világválság sajnos Lappföldre is elért, a manókat és en blokk mindenkit ki kellett rúgnia, de a hűtő egy sarkában talált még egy tábla csokit nekünk. Gyorsan kijelentette, hogy mindenki rossz volt, kivéve az egyik asztalt, akik végül megkapták a csokit.

Mindezalatt degeszre ettük magunkat, s a forraltbor mellett valami közeli helység sörét is megkóstoltuk, na az viszont ihatatlan volt. Ettől függetlenül nagyon jól telt az egész, és a tíz órás busszal (40 percenként közlekednek az éjjeli járatok éjfélig!) hazafele vettük az irányt...