Hogy, hogy nem, az egyik itteni hallgatói szervezet, az AEGEE is szervezett egy kis karácsonyi ünnepséget nekünk, az Erasmusosok számára.

Elöljáróban annyit írtak, hogy lehetőleg mindenki süssön valami hazai finomságot, vagy ennek hiányában 1,5 euro belépődíjat szurkoljon le. Másrészt lesz ajándékozás is, mindenki hozhat max 2-3 euros ajándékot, de csak az fog kapni aki hozott is, persze. Végül bíztattak hogy küldjünk hazai karácsonyi dalokat mp3ban, mert majd jól le fogják játszani a hangulatot biztosítandó.

Nos, mindennek tudatában, s hogy ne halasszunk mindent az utolsó pillanatra, a program előtt 2 órával gyorsan beszereztünk két kisebb ajándékot, egy doboz karácsonyi kiadású haribót és egy aranyos fényképtartó mikulást, bevágtuk őket egy kis ajándékzacskóba, majd nekivágtunk az útnak. Bokros teendőink miatt (ProjektArbeit, házifeladatok) nem volt érkezésünk sütni, sebaj.

A helyszín a Markusstrasse 12 alatti épület volt (rövidebb nevén M12-es), ahol szerényen, de szépen feldíszitett termek fogadtak minket. Gyorsan leszurkoltuk a belépődíjat, majd a minden-nyelven-boldog-karácsonyt táblára felvéstük magyarul is a köszöntést, mert nehogy már' magyarul ne legyen ott.

Lassan szállingóztak az emberek, mindenki berakta a fa alá amit hozott illetve nagy gonddal készítették elő a süteményeket, amelyekkel készültek. A közönségdíj kétségkívűl Zsófié, aki valami meseszép mézeskalácsos sütit készített, dolgozott is vele vagy másfél napot.

Mindeközben lehetett 1 euróért puncsot / mexikóicukrosvizet / "apple pie" fantázianevű fűszeres, fahéjas, forró finom italt / kakaót inni. Volt egy kis kavarás, mivel az elején még Pfandot kértek a delikvensektől, aztán jobbnak látták hogy mégse, így aztán jól lehetett tudni, kinek jár vissza pénz a bögre után. Ja és a Tandempartnerinem is beesett mint AEGEE tag, italtmérni.

Miután jól tömve lett a terem, a szervezők aktivizálták magukat s kitalálták, hogy minden náció gyűljön össze egy helyre, s találja ki, melyik karácsonyi dalt szeretnék együtt elénekelni, verseny lesz. Hát, izé, kissé furcsa ötlet, de hurrá. Első csapatként elénekeltük a mennyből az angyalt, még-éppen-nem-ciki minőségben, majd sorra következtek az olaszok, franciák, finnek, satöbbi. A szlovákokat az egyszerűség kedvéért a csehekkel együtt produkáltatták, mint Csehszlovákok, s egy olyan dalt énekeltek, amit valszeg egyedül a lengyelek értettek, mivel jó hangosan kuncogtak némely részeknél.

Az est győztese kétségkívűl a kínai produkció volt, lévén mindenkinek új és különleges, bár erős volt a kazah-orosz duett is a második helyen. A nyertesek újra elzenghették éneküket, s kaptak valami csokit. Mindeközben a mikulás kis manói észrevétlen összeszedték az ajándékokat a fa alól.

Kis idő elteltével, miután már mindenki degeszre tömte magát a finomságokkal, beállított a mikulás is nagy puttonyával. Katonás sorbanállás következett, majd szigorú ellenőrzéssel (két pecsétet kapott, aki ajándékra is jogosult), lassan mindenki kapott valami kis ajándékot. Minekünk egy kis ferrero-bonbon megy egy lindt-csokifiguraszett jutott, ami még tűrhetőnek tekinthető, lévén volt akinek egy "Boldog Karácsonyt!" képeslap jutott...

Összességében a kaják jók voltak, de a szervezés egy kicsit gáz volt, nem vesztett sokat, aki otthon maradt.