Február 6-án végre megesett a rég rebesgetett esemény, a bicikli-licit.

Tudniillik, a kerékpár itt minden ember alapvető tartozéka. A kis labanc gyerekek vidáman csilingelgetnek az óvatlan, kerékpárútra tévedt emberre, miközben tekeri-hajtja fényszórós-sárhányós-többsebességes pöpec drótparipáját. Persze akadnak azért rozogább bicók is, de mint mindenre, erre is adnak, főleg hogy ilyen fontos szerepe van ennek a közlekedési alkalmatosságnak a mindennapokban.

Elkerülhetetlen, de legalábbis nagyonis kézenfekvő hogy mindenféle jöttment bevándorló, ha csak fél-egy évre is, de szert tegyen ideiglenesen egy kerékpárra. Az élelmesebbek eleve hoztak, burzsojok vesznek újat hogy majd jól itthagyják, megint mások (lásd mi), utólag hozatják ki maguk után az otthonmaradt bringát.

Ugyanakkor tudni lehetett még egy remek kollégiumi drótszamár-beszerzési lehetőségről is már az elején, a bicikliárverésről. Úgy néz ki ez az intézmény, hogy adott napon a kollégium biciklitárolóiban található minden bicóra raknak egy kis piros masnit, amit - amennyiben tiéd a kerékpár - le lehet, sőt kell, venni. Így kiderül, mely bicajok állnak gazdátlanul, parlagon. Egy-két hét után összeszedik a még mindig masnis (általában elég rozoga) példányokat, majd egy licitálási rendszerben elosztják a kollégisták között, a bevétel persze marad a kolié.

Mindenről már azt is hallottuk jó előre, hogy horribilis összegekig felmennek néha az árak a legvacakabb bringáknál is, és nem érdemes erre a lehetőségre játszani. Nos, minderre csak most, január végén - február elején került sor (az árverés egészen pontosan február 6-án volt), és nem lévén érdekeltek az eseményben, nem is vettünk részt rajta. Mi több, másoktól sem hallottunk efelől semmit sem. Aki bicikliért licitál, az sikeres ember nem lehet..