Amikor az ember egy német egyetemre kerül, egy pici furcsaság azonnal feltűnhet a jó megfigyelőnek. A német egyetemisták kicsit idősebbek, mint odahaza, az elsőévesek nem ritkán 20-21 évesek.

Gondolom senkiben nem vetődik fel magyarázatként erre az, hogy ennyire lassú lenne a német oktatási rendszer bürokráciája. Vagy hogy ennyire ragaszkodnának a középsulihoz, hogy mindenki ott marad ötödévre is. Mert mindamellett hasonlóan a magyar rendszerhez, 18-19 évesen fejezik be a különféle Gymnaisumokat vagy Gesamtschulékat.

Hová tűnik ez az egy év? Nos, míg odahaza a sikeres érettségi után az ember fia egy jó karórát vagy egy laptopot kap a teljesítményt elismerendő, addig némethonban az ún. Abitur emlékére nem ritkán egy pofásabb autóval (!!) jutalmazzák a teuton sihedereket. Nem vitás, erre tehetősebbek az emberek, s kit egy régebbi Golffal, kit egy BMW-vel (!!) dob meg anyuci-apuci. Ezeken az autókon szokás szerint a hátsó ablakon olvasható az "Abi [Évszám]" felirat (például "Abi 2008" a tavaly érettségizetteknél). Csak kicsit más mi?

Ezen felül az sem ritka hogy a nagy fáradalmakat kipihendő, világ- de legalábbis Európa-körutakra mennek a fiatalok, fél-egy évre, ki hogy engedheti meg magának. Persze jópáran vannak azok is, akik egy kicsit dolgoznak egyetem előtt, mert itt nem az állambácsi pénzén tanulnak az emberek, hanem bizony a felsőoktatást szolgáltatásként fogják föl, és fizetnek érte. Félévente ez olyan 500-600 eurót jelent, nem is rég vezették be (talán 3-4 éve?), és nem is volt zökkenőmentes, de ma már működik a fizetős felsőoktatás. Így is lehet, kérem.