Már rég meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést az egyetemi sportolási lehetőségekről, de különböző dolgok miatt erre csak most került sor.

Tehát Bambergben nagyon sokféle sportot lehet űzni, különböző szinteken. Talán ez az egyetlen német város, ahol a kosárlabda népszerűbb a focinál, mégpedig a bambergi Brose Baskets kosárlabdacsapat miatt, akik tavaly megnyerték a német banokságot.

De erről már volt szó. A mezei egyetemi hallgatónak, aki történetesen nem nőtt két méteresre (mint én), annak sem kell Nürnbergig utaznia, hogy mozogjon egy kicsit. Már a szemeszter előtt egy-két héttel megtalálható volt a campuson egy kis füzetecske, ahol szépen föl volt sorolva az összes sportolási lehetőség, amit az egyetem keretein belül lehet végezni (ebben nem voltak benne a városi gyúrdák és egyéb sportklubok). Benne megtalálhatók a helyszínek, időpontok, árak. Szinte az összes sportért fizetni kell (kivéve a heti egyszeri röpi, kosár és fociedzéseket), de a többségéért meglepően keveset. Például a heti egyszeri aerobic órák egy félévre 20 euróba kerülnek, ami igen baráti ár, tekintve hogy a város egyik fitnessterme havi 30-50 euróért engedi, hogy ott edzzük meg már eddig is hihetetlenül acélos testünket. Ezen kívül - drágábban - lehet különféle küzdősportokat űzni, de van tengó, tollas, tenisz, lovaglás és sok minden más. A Sportzentrum honlapján és a Tanulmányi hivatal közelében kapható füzetben tényleg a legtöbb minden benne van.

A számomra legértelmetlenebb "sportfoglalkozás" az úgynevezett spinning volt. Elaludtam a fél hármas BBP-t (Bauch-Beine-Po, azaz has-láb-fenék aerobic órák), így már csak a Spinningre értem oda, vesztemre. Ez az óra gyakorlatila csoportos szobabiciklizés. Eleve a szobabiciklit hülyeségnek tartom, miért fizessek azért, hogy egy helyben ugyanazt a mozgássorozatot végezzem egy órán keresztül? Jó az aerobic sem olyan nagyon értelmes, hiszen az ugrándozáshoz-felülésekhez sem kell társaság, de ott legalább optimálisan megmozgatják a fontos izmaimat, és magamtól nem biztos, hogy végeznk ilyen hülye mozgássorozatokat egy órán keresztül. Na de a spinning? Egy óra helybenbringa?! De legalább a zene jó volt. Szépen beállítottuk és körberaktuk a Schwinn (!) bicajokat, és elkezdtük a tekerést. Fárasztó volt és unalmas, mint a legtöbb cél nélküli sport. ami igazán meglepett, az a német burzsujság netovábbja volt. Egyrészt, mindenki vitt magával törülközőt, és azzal takarta le a bringák fogantyúját, nehogy bekoszoljuk az izzadt tenyerünkkel. Majd, amikor megizzadtunk, nem a törülközőbe töröltük magunkat, hanem volt ott külön papírtörlő, abba, nehogy a törülköző bekoszolódjon, vagy mi. A végén pedig egy újabb papírtörlő-csomóra higiénai spray-t fújtunk, és azzal letörölgettük a bicajkat, hogy az utánunk következők nehogy elkapák tőlünk a mittoménmilyen betegséget. Egy kicsit röhejesnek tartom, ezek a németek jó dolgukban már azt sem tudják, mit csináljanak.