Miután ránkszakadt ez a sok-sok szabaidő a vizsgaidőszak lezárultával, egyből azon kezdtünk gondolkodni, hova utazzunk. Rövid tanakodás után Belgium, ezen belül is Brüsszel lett a célpont, lévén egyikünk sem ismerte a várost. Bruttó három, nettó két napot szántunk európa de facto fővárosára. Képes beszámolónk több részből fog állni.

A vonatjegy és a szállás lefoglalása után aktív tervezgetés indult, mit milyen sorrendben nézzünk meg, és mit lehet mindezekről tudni. Mivel Google Maps segítségével válogattunk a néznivalók közül, kicsiny Brüsszel-turistatérképünket a nagyérdeművel is meg tudjuk osztani, íme: Brüsszeli látnivalók.

Március 2-án indultunk, Bambergtől Brüsszelig végig vonattal, ami kényelmes volt, főleg úgy, hogy Frankfurttól már ICE-vel (top vonat németországban, 250-300km/h-s sebességgel) utaztunk. Odafele kétszer, visszafele egyszer kellett átszállnunk.

A városon belül kvázi teljesen a GPS-re bíztuk magunkat, ami jó szolgálatot tett. A vasútállomástól egyből odataláltunk a szállásra, majd első este egy laza séta következett. Megdöbbentő, de a wikitravel alapján egy egyszerű, mégis korrekt lacikonyhát (tudjátok, ami egy haszongépjárműből üzemel) leltünk fel. Hihetetlen nagy adagokat adnak (Friterie de le Barriere)

Ezután egy híres söröző következett, a Moeder Lambic. Kicsit meglepett, milyen pici, kb 6-8 asztal az egész, s csak kis szerencsével kaptunk helyet. Rögtönzött asztalszomszédaink nagyon kedves franciák voltak, akik ajánlgatták, mit érdemes megkostólni, maguk pedig sajtot eszegettek az árpalé mellé.

Érdekes, de itt a belgáknál a 25 vagy 33 cl-es adagok a megszokottak, de ez nem jelenti hogy annyival is olcsóbbak lennének, sőt. Mindemellett a csaposok is nagyon jó fejek, és nagy szenvedéllyel tudnak mesélni a Gueuze típusú sörökről, melyeknek az íze valóban egyfajta kompozíció. (természetesen kostóltunk is egy Lambic Cantillont, az egyik legismertebb, ilyen típusú sört :) )

Brüsszel a képregények városa is, rengeteg tűzfalat (kockáknak: nem norton!) lehet látni amelyeket képregény-kockának festettek meg. A Graffitik között is van rengeteg igényes

Másnap frissen indultunk a belvárosba, váltottunk egy napijegyet 4,5 euróért, teljesen megérős. Gyorsan letudva a "kötelezőket" megtekintettük a pisilő kisfiút (ejtsd: manöken pisz) majd a Grote Marktot avagy a főteret.

Lenyűgöző az a sok kis egymásbazsúfolt gemütlich házacska, az impozáns városháza pedig megkoronázza az egészet. Ráadásul mindegyiknek külön története van, ahogy a pisilő kisfiú  is több legendával büszkélkedhet.

Ezután megtekintettük Bartók Béla szobrát, ami belegondolva azért nem kis dolog, hogy egy magyar embernek állított szobor helyet kap Brüsszel szívében. (A szobor a pályaudvar és a híres Szt. Hubert galéria között található kb félúton)

A Szt. Hubert galéria kvázi az egyik legrégebbi bevásárló-plázának tekinthető, épült a XIX. században. Földszintjén a legdrágább boltok és kávézók, első és második emeletén pedig lakások találhatók. Apropó boltok. Itt Brüsszelben különböző csoki-márkaboltok léteznek, mint a Neuhaus, Godiva, Leonidas, Wittamer stb, ahol az étvágygerjesztő, apró csokicsodák apró kis dobozkákban és halmokban kelletik magukat.

Ezt követően rábukkantunk a A la mort subite (hirtelen halál) és Delirium Café nevű sörözőre is, majd felkerestük a pisilő kisfiú női párját, a Jeanneke Pis-t (igen, ilyen is van, a brüsszeliek már csak ilyen viccesek és liberálisok, hehe).

A Csokimúzeum kicsit csalódás volt, kicsit sokalltuk a 4,5 eurót azért a pici kiállításért, viszont kaptunk kis kóstolót már a belépéskor, és beljebb megtekinthettünk egy csokoládéöntő apókát munka közben, sőt le is meózhattuk a végeredményt :)

A brüsszeli Tőzsde épületénél szálltunk fel a metróra, mely az Atomiumhoz vitt bennünket. Ez az impozáns építmény mint tudni illik az 1958-as világkiállításra épült, és a vas kristályrácsának térköbös elrendezését ábrázolja. Miután szépen kigyönyörködtük magunkat, elindultunk vissza, a belvárosba, hiszen közelgett már az ebédidő.

A beszámoló itt folytatódik!