Hát elérkezett ez a fájdalmas pillanat is augusztus 7-én. Pakoltunk, takarítottunk, sikáltunk, mostunk, rendetraktunk és a szoba készen állt az átadásra. Furcsa volt üresen látni azt a kisebbfajta "lakást", ami majd' egy évig otthonunkként szolgált, de életünknek ez a szakasza is lezárult, és már nagyon vágytunk haza. Azonban előbb a szobaátadás utolsó rítusát még hátra volt.

 (a nagyobb, eredeti mérethez kattints a képre!)

Miután utolsó nap reggel még gyorsan megcsináltuk, ami a rendrakásból hátra volt, levittük utoljára a szemetet, utoljára jelentkeztünk be a Studentenkanzlei-nél. Ő egyből felküldte velünk az egyik helyettesét, Corinát, hogy vegye át tőlünk a szobát.

Corina a konyhával (ami egyben az előszoba is ugye) kezdte az ellenőrzést. Egyből látszott, hogy nem fog szőrszálhasogatni, mindenhol nagyjábol körülnézet, szekrényeket kinyitogotta és csak bepillantott, de nem húzta végig az ujját a szekrények tetején és nem húzigálta bőszen a bútorokat, hogy benézzen mögéjük, tehát a Hérosz szintű vasszigor itt nem jellemző. Két kifogásolnivalót talált: a konyhaajtót nem mostuk le (belül) és a mosogató nem volt száraz, amit gyorsan orvosoltunk is. A fürdőszobába is kb csak benézett, ott nem volt gond.

A szobákban körülnézett, belenézett a szekrényekbe, rápillantott az ablakra, de mindez talán fél percig sem tartott, utána kicsit átrendezte a szobát, ahogy az eredetileg volt (az éjjeliszekrényt raktuk rossz helyre), s ezzel véget is ért az ellenőrzés.

Aláírtuk a "jegyzőkönyvet" vagy elismervényt az átvételről, levettük a kulcsokat a kulcstartónkról, majd visszatértünk a Studentenkanzleihoz.

Itt kiderült, hogy az utolsó havi tételeket (lakbér, telefon, internet, kb 270-300 eurós tétel) nem vonták le a számlánkról, lévén hogy hónap elején utazunk, és nem voltak biztosak benne, hogy létezni fog még a bankszámlánk (azért figyelnek mindenre, mi?), hanem most kéne ezeket még kiegyenlíteni. Ez elég váratlanul (és kellemetlenül) ért bennünket, de gyorsan összeszedtük a zsét, hogy aztán nyugodt szívvel léphessünk ki utoljára a koli kapuján.

Búcsúzóul egy kép a koli előtt:

Bónusz: Cher dedikált parkolóhelye a bejárat mellett:

(Természetesen ez csak egy móka, a látogatóknak - Besucher - van fenntartva pár hely, és a feliratot kicsit hülyén választották el, így lett a két parkolóhely Besu és Cher :) )

Adee Bamberg!!!