Magyarországon kevéssé ismert, de európaszerte ismert hagyomány, kereszténység előtti időkből eredeztethető ünnep. Az április 30-áról május 1-ére virradó éjjel megünnepelt esemény neve Szent Walburgától, egy Dél-Németországban ténykedő benedekrendi apácáról kapra végeredményben a nevét.

A szent ünnepe május 1-ére esik, az ez előtti 9 napot Walpurgisnapokként ismeri a hagyomány. Ezen idő alatt harangozással védekezzenek a boszorkányok machinációi ellen. Mára keresztények és nem-keresztények együtt ünneplik a világ eme leghíresebb boszorkányszombatját.

A német hiedelemvilág szerint ekkor minden égtájról az ördögök, boszorkányok a Brocken hegyre (a "Blockbergre"), vagy más magaslatra sereglenek, hogy varázslatos táncaikkal és ráolvasással elűzzék a tél szellemeit, egy utolsó télvégi mulatságon. A titkos, alvilági összejöveteleknek többek között egyik ismert (záró)motívuma az ördöggel való orgia, a házasság szentségének paródiájaként.

Valószínűleg pusztán véletlen egybeesés, de több társával együtt Hitler 1945 április 30-a és május 1-e közötti éjjelen követett el öngyilkosságot. Persze ez nem akadályozza meg az okkultizmus híveit, hogy rettentő lényeges kapcsolatot véljenek felfedezni ezek között.

Az irodalomban is találunk eme ünnepre való hivatkozásokat, például Goethe Faustjának egyik jelenete a "Walpurgisnacht", ahol az ördög a maga birodalmába vezeti Faustot, hogy megkóstoltatassa vele a Walpurgis-éj mámorát. Mendelson pedig az Első Walpurgis éj című kantátájával (1832) népszerűsítette ezt a népi babonát.