Az előkészítő kurzus (leánykori nevén Vorbereitungskurs) lezártával egy kisebb rendezvény megtartására, a zárófesztiválra avagy Abschlußfestre került sor. Ennek a lényege hogy még egyszer utoljára együtt legyenek a külföldi diákok, megismerjük egymás kulináris művészetét, itt kerülnek átadásra a Bierdiplomok és nem utolsósorban, kiderül ki lett a Bierkönig és a Bierkönigin! A folytatásból ez is kiderül..

 Minden nemzetnek tehát készülnie illet ide valami hazaival. Mi ketten túróspogácsával és hamuba sült túrosrudival készültünk. A többi magyar is kitett magáért: gulyásleves, slambuc (avagy öhöm), pörkölt, paprikáskrumpli közül lehetett választani. Ja meg egy léha versenyző hozott vaníliáskarikát és pilótakekszet, ezzel letudva az egészet :P Alant pár kép következik a kínálatról, de hangsúlyoznám hogy ezek a képek a program legelején készültek, és az asztalok dugig voltak a különböző kajákkal!

A zabálás előtt azonban még sor kerítettek a Bierdiplomok átadására. Erről annyit kell tudni, hogy egyik nap volt egy kisebb körtúra a bambergi sörfőzdékkel kapcsolatban, aminek a végén egy kisebb tudástesztet lehetett kitölteni. A legjobban kitöltő fiú és lány pedig Bierköniggé és Bierköniginné neveztetik ki! Dóri már teljesen kétségbe volt esve, hogy nem kap Bierdiplomot, amikor derült égből villámcsapásként bemondták, hogy bezony ő lett a tündérszép magyar Bierkönigin!! S ráadásul a Bierkönig is egy magyar szaktársunk lett! :) Ez a magyar virtus :]

Jutalmuk egy-egy egyetemi söröskorsó volt, továbbá a feladat, hogy kihúzzák az 500 eurós egyszeri ösztöndíj nyertesét, aki pedig egy lengyel srác lett.

Az est további része is kellemesen telt, összefutottunk pl. szlovákokkal is de erről majd Dóri fog egy külön bejegyzést írni. Végül összejött a magyar bagázs is, egy új magyar lánnyal egészültünk ki, akiről kiderült hogy féligmeddig földi, és az MSc-t végzi itt már egy éve.

Az egyedüli negatívum az egészben a kóstolgatás-kóstoltatás megszervezése volt, ugyanis ez úgy ment hogy mindent körberaktak, mint az egyik képen az látható, majd mindenki sorban végigmehetett és szedhetett egy tálra mindent amit bír és gondol majd balra el, hogy legyen hely másoknak is. Ezzel csak pár apró probléma volt. Egyrészt hatalmas tömeg lett azonmód, mindenki egy irányba tódult. Másrészt (legalábbis nálam) egyáltalán nem maradt meg a kaják neve és származási helye, amint rálapátolta az ember a tányérjára, már ment is tovább és a kis táblácskák hiába voltak ott, nem maradt meg semmi. Harmadrészt így semmilyen módon nem lehetett beszélni a szakácsokkal, egy esetleges receptcserére pedig egyáltalán nem volt esély. Sokkalta jobb lett volna, ha minden nációnak lett volna egy külön asztala, és mindenki oda és akkor megy, amikor akar. Persze nem panaszkodom, így nagyon finomak voltak az ételek és dugig ettem magam :)