Sorozatunk következő epizódjában a német viselkedéssel foglalkozunk, néhány példán keresztül bemutatva azt. Németország más tájaiért nem vállaunk felelősséget, hogy ott is így viselkednek, de Bambergben ez a helyzet.

1. Ajtónál előreengedés

Na hát ez az, ami nincs. Először nagyon meglepőtem, mert ugye a Műegyetemen még mindig szignifikáns többségben vannak a hímnemű egyetemisták, így bármikor, bármelyik lány akadálytalanul átjuthat bármelyik ajtón akárhány fiú is próbál meg bejutni az óra előtti utolsó percben az épületbe. Feléve ha nincs ott egy másik nőnemű egyed, mert akkor bizony meg kell küzdeni az elsőségért. Itt viszont mindenképpen tolakodni kell, mert nem engednek se előre, se sehova, ha nem mész, akkor ott maradsz, amíg el nem fogy az ajtónál a sor, ami higgyétek el, igen hosszú szokott lenni.

2. Busz

Nincsenek ellenőrök, mindenki az első ajtón száll föl, és megmutatja a bérletét. Ha nincs neki, vesz egy jegyet a buszvezetőnél, és hátrébb a buszban (ahol már senki sem látja) szépen érvényesíti azt. Mindenki így csinálja, senki sem bliccel, pedig könnyen megtehetnék. A minap láttunk az éjszakai buszra fölszállni egy elég kemény rokkernek kinéző csávót, és ő is szépen odaballagott az első ajtóhoz, majd vett egy jegyet.

3. Bringa

Mindenki mindenhova bicajjal jár. Öltönyben, 10 centis sarkú csizmában kerekeznek a bambergi népek. Csilingelnek, ha a bicikliúton járókelőbe botlanak, de akkor is, ha normális járdán az útjukba akad egy szerencsétlen gyalogos. Ha otthagyják valahol a drótszamarat, nem lakatolják le, vagy ha mégis, csak összezárják a kereket a lánccal. Természetesen senki nem viszi el. Most már nekünk is van bringánk, így egy kicsit igazibb bamberginek érezhetjük magunkat.

4. Politikai érettség

Hát igen, volna mit tanulnunk tőlük. Nemrég történt meg velem a következő eset:

Járok gazdasági németórára, azaz német nyelvi órára, csak éppen gazdasággal kapcsolatos szavakat tanulnuk. Egy bölcsész német irdalomtanár tartja az órát, tehát nem a közgáz a fő szakterülete. Mégis, amikor a jövedelemre terelődött a szó, ő egy olyan ábrát hozott, amelyen az egyén "igénykielégítettsége" a bruttó jövedelmétől (és természetesen a megvásárolandó áruk/szolgáltatások árától) függ. Én erre, okoska, mondtam neki, hogy de hát tulajdonképpen a nettójövedelem az, amit tényleg kézhez kapunk és el tudunk költeni. Erre ő elmagyarázta (amit tulajdonképpen én is gondolok, de hirtelen más jött elő a zsigereimből) hogy egy ember "fogyasztása" nem csak az általa megvásárolt javakban nyilvánul meg, hanem a befizetett adóján keresztül visszakapott közjószágok használatában is. Természetesen, ez így van. De. Én, aki közazdaságtant tanulok, tehát egy picit talán többet tudok az ilyen dologkról, mint az átlagember, rögtön ösztönből rávágtam, hogy nettó, mert nem fordult meg a fejemben, hogy az adónkat elvileg a kormányzat nem ellopja, hanem visszaforgatja úgy, hogy az nekünk jó legyen. Ő, aki egy "magyartanár", természetesnek vette ezt. Miért van ez így? A politikusok miatt? Az oktatás miatt? Magyar/német sajátosság? Nem tudom.