Sok érdekes történet és apróság köthető a sörkészítéshez, mellyel Bambergben lépten nyomon találkoztunk. Ezek közül mutatnánk be párat a lelkes olvasóknak.

Csillagok

Mi láthazó a képen?

Aki azt gondolná, hogy ez a jelkép csak a zsidósághoz köthető, és a németkben kellemetlen emlékeket ébreszthet, az bizony téved: ha jobban megnézzük, ez nem egy Dávid csillag, hanem egy szimpla hexagram, mely az alkímiában két ellentétes elem, a tűz és a víz vegyítését jelképezi. Mivel ezek a sörfőzéshez szükséges elemek, a két egymásbafordított háromszög így válhatott a sörfőzők csillagává. Ez a szimbólum elsősorban dél-németországban elterjedt, ahol egyben azt is jeletette, hogy a hely rendelkezik sörfőzési joggal.

Következzen pár példa!

Egy sima cégér:

A

Spezial fogadó cégére:

A Schlenkerla fogadó cégére:

Az igazi pech!

Egy másik érdekesség a söröshordókhoz köthető. Míg a borkészítés során egyenesen előnyös, ha a bor aromáját némileg nemesíti a tölgyfa hordó, addig sörkészítés során nem éppen kívánatos, ha az erjedő nedű kapcsolatba kerülne a hordó faanyagával. Ennek érdekében a hordót minden betöltés előtt gondosan lelakkozzák belülről, hogy megakadályozzák az érintezést. Persze ez nem mindig sikerült tökéletesen, így nagy néha előfordult, hogy amint az ember sör csapolt a hordóból, egy kisebb lakkdarabka levált és azzal a lendülettel bele is került a söröskorsóba. Mivel a lakkozást szurokkal, azaz németül Pech-hel végezték, ekkor monta a germán, hogy pech-je lett. Gondolom mi is innen vettük át.

A sör fővárosa - Bamberg!

S ha eddig nem lett volna elég bizonyíték, íme egy térkép a német sörfőzdékről (lehet nincs mind rajta, de szemléltetésnek megteszi): tisztán látható, hogy a frankoknál egy sűrű gócpont található, melynek a központja bizony épp Bamberg. Joggal nevezik a sör fővárosának is. Nem véletlen, hogy az évi sörfogyasztás 280 liter koponyánként itt (!), s az egykori 65 sörfőzdéből (1818-ban, csak városon belül!) mára is maradt 9 (ha nem is mind abból a 65-ból).

Érdemes megjegyezni a viccesnek tűnő történetet az 1907-es Bambergi Sörháborúról, mely során a bambergi sörfőzdék nem átallottak 10 pfennigről 11 pfennigre emelni a fél liternyi sör (Seidla) árát. Azonban ezt az 1 pfenniges, 10%-os emelést a helyiek annyira komolyan vették, hogy egy könyvelő (Karl Panzers) vezetése alatt fogták magukat és inkább az olcsóbb, közeli Forchheim-i sört kezdték venni és inni. Egy hét után a sörfőzdék meghajlottak a nép akarata előtt, és újra 10 pfennigért élvezhették a helyiek a szent nedűt.

Az eseményről pedig képeslappal is megemlékeztek: