Egyik szombatra az itteni AEGEE az Auslandsamttal közösen szervezett kirándulást Regensburgba, amire fejenként 10 euroért mi is befizettünk. Kis képes beszámolónk következik.

Szombat hajnalban indultunk, s röpke két óra alatt meg is érkeztünk a "városkába", mely egyébiránt kétszer akkora mint Bamberg, és 2006 óta ugyancsak az UNESCO világörökség része. Az utazás gyötrelmeit kipihendő, egy órás szabadprogram következett.

Ezután egy másfélórás városnézésre került sor, két csoportban. Ennek során kiderült, hogy a Steinernen Brücke (Kőhíd) a legrégebbi kőhíd Németországban, 1135 és 1146 között épült, s egy kis szobrocska található a közepén, a hidépítő ill. katedrális építésének vezetője között levő versengés emlékére, ugyanis ez a kis kőemberke a katedrális felé tekint, hogy hol tart a rivális. A legenda szerint ugyanis a hídépítő eladta a lelkét az ördögnek, s ezért tudott roppant gyorsan, 11 év alatt végezni, cserébe viszont 3 lelket kért, azokét, akik először átkelnek a hídon. A furfangos mester azonban 3 állatot szalajtott át az ünnepélyes megnyitó előtt, így az ördög elesett a polgármester ill. püspökök lelkétől. Mérgében felnyomta a hidat a hátával, s ezért "púpos" a híd.

Továbbá itt található nem messze egy csatorna, mely összeköti a Dunát a Majnával, s mindigis nagy kereskedővárosnak számított, a gazdag kereskedők pedig anno BMW-k helyett azzal gizdáztak, hogy ki tud impozánsabb (ám belül üres!) tornyot építeni a házára. Emiatt sokszor a tornyok városának is nevezik Regensburgot, melyekből mára 26 maradt meg. Az egyik koli épülete is ilyen régi tornyos kereskedőház, hangulatos lehet ott lakni.

Emellett persze van egy impozáns, 250 évig épített katedrális Szt. Péter tiszteletére (benne egy nevető angyallal); gyönyörű városháza; házfalakra festett freskó, szóval egy napot bőven elnézelődhet az ember. Sajna az időjárás nem kedvezett nekünk, a szórványos eső nem épp városnézegetéshez való.

A város szülötte több híresség között Don Juan d'Austria is, aki nem az irodalomból ismert szoknyavadász figura, hanem V. Károly törvénytelen gyereke, valamint a lepantói csata keresztes hajóhadának vezére.

Déltől párórás szabadprogram következett ismét, jobbára ez kimerült a ebéd/kávézás/üzletházakban való nézelődésben. Délután pedig a beígért hajóút helyett (ejnye!) busszal mentünk megnézni a Valhallát.

Ugye eredetileg a germán mitológiában a Valhalla egyfajta égi palota, ahová a hősi halált halt harcosok kerülnek, s a mennyországban (Azgard) helyezkedik el. A hősöket pedig a Valkűrök kísérik el végső helyükre. A gyakorlatban pedig ez a hely emlékmű, egyfajta hősök/hírességek csarnoka, ahol a legjelentősebb német/germán/flamand/svájci személyeknek állítanak emléket.

A 129 + 64 (mellszobor ill. emléktábla) híresség között olyan neveket találunk, mint Bach, Beethoven vagy Mozart; Dürer, Rubens vagy Eyck; Schiller, Goethe vagy Heine; Kepler, Kopernikusz vagy Gauss, sorolhatnánk. Nem, Schumachernek nincs itt mellszobra, viszont hőn szeretett Erasmusunknak igen :)

Miután jól kigyönyörködtük-kifényképezkedtük magunkat, egész korán, 18-kor már el is indultunk hazafele..