Tetemes szabadidőnkben Brüsszel mellett egy másik város látogatása is belefért, választásunk ezúttal Weimarra esett. A városhoz kötődő rengeteg történelmi esemény és személy miatt úgy éreztük, érdemes ide elnézni, habár kicsit tartottunk attól, hogy kissé száraz lesz Weimar a sok műemlék, emlékház, szobor és múzeum miatt. Szerencsére nem így lett, kellemesen csalódtunk ebben a türingiai (kis)városban.

Mivel csak egy napot terveztünk a városban tölteni (korahajnalban oda, este vissza), legolcsóbb utazási alternatívaként vonattal közlekedtünk. Egy "Schönes Wochenende" akció keretében ugyanis 37 euróért max 5 ember bármennyit utazhat a német vasúton az egy hét végi napon (magyarul szombaton vagy vasárnap), az IC és ICE vonatok kivételével mindennel. Ennyit az anyagiakról.

A város címere

A pályaudvar a városközponttól északra található, de egy öt perces sétával gyakorlatilag már a főtérre is ér az ember. Maga a tér tüneményes, a városháza uralja a látványt. Érdekesség, hogy egyetlen templom sincs a főtéren, mivel a középkorban nem ez volt a város központja, mint az később egy idegenvezetés során megtudtuk, hanem a közeli Herder tér, de erről majd később.

Szóval a főtéren, a piac közepén, ki gondolta volna, egy magyar(!) stand fogadott, ahol magyarok árulnak magyar termékeket (piros arany, erőspista, savanyúságok, gulyáskrém, sajnos túrórudit nem), és bennszülött német polgárokkal csevegtek, akik közül páran feltehetőleg ugyancsak hazánkból elszakadt emberek, ugyanis pár szót váltottak magyarul. Mi is odaszóltunk a standtulajoknak, sok sikert kívánva nekik.

E kellemes élmény után a főtéren található turista információs pontban befizettünk a 14 órás idegenvezetésre. Minden nap, 10kor és 14kor van, előzetesen nem kell rá jelentkezni, elég a helyszínen befizetni.

Mivel addig volt még időnk, nyakunkba vettük a várost, és saját szakállunkra körbenéztünk. Fityiszt mutattunk Herdernek (ugye a jóslat okán), felkerestük Liszt és Schiller lakóházát, a régi temetőt, s megtekintettük a Ginkgo-múzeumot is.

Ez utóbbi talán nem annyira ismert növény. A Ginkgo biloba nevű páfrányfenyő ugyanis eredetileg keletről származik, halálbüntetés veszélye mellett csempészte be egy holland patikus Európába. Rengeteg minden kötődik ehhez a növényhez, így irodalom, gyógyászat, ezotéria mind-mind felfedezte magának ezt a különleges élő kövületet.

Weimarba Goethe révén került, akinek nagyon megtetszett a keleti költészet, és ennek nyomán fedezte fel a Ginkgo-t, ami számára a barátságot jelképezte. Ő ültette a legrégebbi Weimari fát is 1820-ban, ami immáron bizony már közel 200 éves. Goethe a barátainak egy-egy ginkgo-levelet adott eztán ajándékba.

Egy másik. ugyancsak Weimarhoz köthető növény a hagyma. Minden ősszel tartanak külön hagymavásárt, amire a világ apraja nagyja eljön. Ugyan most tavasz van, de egész évben lehet venni és enni zacskós leves formájában is :)

All your base are belong to us!!! - referencia egy házfalon

Visszatérve Weimarra, az idegenvezetés is nagyon jól sikerült, rengeteg sok apró érdekességet tudtunk meg a városról pl. hogy a világhíres Goethe-gyűjteményük nagy része nemrég égett le, Liszt csak nyaranta töltött itt négy hetet, és a Schiller-Goethe szobor apró titkait. Bőven megérte!

A weimari vizslákról se feledkezzünk meg!

A nap végén ettünk még egy igazi weimari rostbratwurst-ot.

A pályaudvaron is hirdetik, hogy Weimar Európa Kulturális Fővárosa volt 1999-ben.