Vasárnap voltunk szavazni Münchenben, mert mi nagyon tudatos állampolgárok vagyunk. De tényleg, nem igazán van jogunk szidni a politikusokat, ha még a legkézenfekvőbb alkalmat sem ragadjuk meg, hogy beleszóljunk a dolgaikba. Szóval, hajnal ötkor elindultunk a bajor fővárosba.

Megvettük a szokásos Bayern-ticketet, és nekivágtunk az 5 órás útnak. Fél 11-re érkeztünk meg Münchenbe, és egy metróval már a magyar külképviselet közelében voltunk, ami kicsit kijjebb esik a városközponttól. A müncheni külváros teljesen Berlin-szerű, széles utcák, óriási házak, kéz utcakereszteződésnyit sétáltunk, majdnem egy fél órán keresztül. De végül odaértünk. Nagyon kedvesen fogadtak minket, megkérdezték honnan jöttünk, de aztán nem akartunk tovább maradni, hiszen egy kicsit turistáskodni is akartunk. Eredetileg a Münchenben élő magyar ismerőseinkkel akartuk eltölteni a napot, de ők meg nem jelentették át magukat Németországba, így haza kellett menniük sajnos.

Ezért kitaláltuk, hogy elmegyünk a közelben, Dachauban lévő koncentrációs táborba. Voltunk már Auschwitz-ban is, de ez megrázóbb élmény volt, legalábbis számomra. (Valószínűleg a németeknek több pénzük volt a hangulatkeltésre.) Hát, szívesen elküldeném oda neonáci pajtásainkat, hogy utána tagadjanak holokausztot...

Itt vannak a képek:

Haza sokkal gyorsabban, 3 óra alatt értünk, az esőt is elkerültük, és még szivárványt is láttunk!