Bizony, bizony, vannak Dolgok (copyright by 6ásDani) amik már egy szűk hónap után is hiányoznak nekünk kicsiny, balsorstépte hazánkból. A kép elég vegyes, van amit egyszerűen fura volt megszokni, van ami nélkül nehézkes boldogulni, és akad, ami egyszerűen csak MÁS. Illetve biztos rengeteg mindent ki is hagyunk a felsorolásból, egyelőre azokra szorítkozunk, amelyek említést érdemelnek, s ha még akad egy bejegyzésre való, akkor majd szentelünk ennek a témának egy újabb bejegyzést.

De ugorjunk is a lényegre!

Az egyik legkritikusabb ilyen csoport az ennivalók témaköre. Például a

Tejföl, ami itt egyáltalán, semmilyen formában nem lelhető föl, gyors itteni kutakodásunk eredménye az úgynevezett Schmand, ami még leginkább hasonlít erre a finom otthoni tejtermékre, bár állaga kissé krémesebb, íze pedig némileg joghurtosabb. Ez van, ezt kell szeretni. Mindennek főzési következményeiről pedig már ne is beszéljünk. Omlett? Pörkölt? Rakott krumpli? Ezek már nem lesznek ugyanolyanok!

Ha már főzési alapanyagoknál tartunk, nem hagyhatjuk ki a jólismert hazai TV paprikát. Ugyan itt is található, de (méreg)drágán, és milyen vicces, hogy pont Magyarországról importálják. Erre azért büszkék lehetünk.

Nem létszükséglet ugyan, de amint várható volt, a TúróRudit csak hírből ismerik a friccek, a piros pöttyös igazi hungarikumnak számít, hoztunk is belőle az Abschlussfestre, és nyoma sem maradt :)

Másik elmaradhatatlan magyar kellék, amiből sosem árt egy kevés az az igazi csípős Piros Arany. Ebből készültünk, éves tartalékokat hoztunk ki magunkkal, hálisten legalább ebből nem lesz hiány. Továbbá piros fűszerpaprikát se tessenek itt némethonban keresni a polcokon!

Az ennivalók birodalmától elbúcsúzva egy elsőre meghökkentő furcsaság az itteni közlekedési lámpák lélektana. Ezen belül is a gyalogos lámpáké, melyek a zöld villogó szakaszt nemes egyszerűen mellőzik és a zöldből egyből rőtre vált. Persze ez nem jelenti azt hogy a következő pillanatban máris nekünkront egy autóoszlop, hanem így sokkal kevésbé hajlamos az ember lelépni a járdáról, amikor már nincs igazából idő átkelni. Ügyes, ügyes, mondhatnánk.

S ha már elindultunk, hova is térhetnénk be? Ha este 8 után indulunk el bevásárolni, akkor bizony már elkéstünk, hiszen a legtöbb élelmiszerbolt már este 8kor bezár, nonstop boltok pedig egyszerűen nincsenek. Nada. Nyista. Illetőleg az ember végső elkeseredésében elmehet a benzinkútra. Ez van. Itt előre kell tudni, hány sörtől és felestől fogod jól érezni magad...

Ha mindezek után pedig haza szeretnénk jutni, akkor is elég szokatlan helyzetben találjuk magunkat. Tömegközlekedés, mint olyan egyszerűen alig van, legalábbis itt, Bambergben. A nappali mintegy 20 buszjárat némelyike jó, ha félóránként közlekedik, az éjjeli járatok pedig már este 8tól indulnak, éjfél után már nem is nagyon. Nem is éjjeli, inkább esti járatok ezek.

No és persze ami a legjobban hiányzik, de ez szinte kézenfekvő: a család, a barátaink, és a törzshelyek. De persze nincs búslakodásra okunk, rengeteg új arc, hely és lehetőség jön szembe nap mint nap, s ha ideje lesz, írunk azokról a Dolgokról is, amelyek kishazánkból hiányoznak szerfelett..