Kedden ismét bulzini voltunk, ami önmagában nem különleges, de most egy olyan helyen, ahol eddig még nem, nevezetesen az Agostea Dance Club-ban, a vasútállomás mellett.

Ez egy amolyan franchise-diszkó, hasonló belső kialakítással, szokásokkal és gondolom árakkal. A belépő 3 euro volt, ami teljesen korrekt ha azt nézzük, hogy a CM-ben is ugyanennyi, de ott csak egy picinyke táncparkett van, meg néhány puff. Itt két terem is van (nem számolva a dohányzó udvart) de ezek sokkal nagyobbak és hangulatosabbak. Az egyikben csak italmérés zajlik meg egy csomó bárszékes magasított box, a másikban középen a táncparkett, körbevéve a képen látható módon korlátokkal, melyek bárpultként is működnek, valamint körülötte ugyancsak bárszékek. Nekem nagyon tetszett, tényleg hangulatos volt, csak hát a zene szokás szerint a dium-disu féle tucc-tucc, ami - és most nem akarom megsérteni a technósokat - nem az én rokkenrollal kényeztetett fülemnek való. Érdekes még az italok fizetési módja. Az elején kapsz egy kártyát, amin különféle lyukak vannak, mellettük pedig a jelölés: long drink 5€; non-alkoholc: 3€; bier: 2€; stb. Amikor a pultnál valamit kér a bulizó fiatal, nem készpénzzel fizet, hanem odaadja a kártyáját, amin kilyukasztják a megfelelő összeget. a kijáratnál be kell mutatni a kártyát és kifizetni egyösszegben a fogyasztást. Ennek ugyebár több vonzata is van. Egyrészt a vendégnek jó, mert nem kell bevinnie a pénztárcáját, így táncolni is kényelmesen tud, és attól sem kell félnie, hogy valaki ellopja a táskáját. Másrészt a club-nak is jó, mert ahogy a hitelkártyás vásárlásnál általában, az ember könnyebben költi el a pénzét. (Ez most különösen aktuális az amerikai példát és annak következményeit látva). A bejáratnál nyomatékosan megkértek, hogy ne vesszük el a kártyát, de azt nem tudom, hogy mi lett volna, ha ez mégis megtörténik. És azt sem tudom, hogy akkor mi van, ha a delikvensnél nincs elég lóvé.

A party önmagában nem volt rossz, sok más erasmusos diák volt ott, persze nem annyian, mint szoktak, hiszen azok, akik fél évre maradtak, már nagyrészt hazamentek. Ezenkívül találkoztunk a borzalmas makroökonometria gyakvezérünkkel és Gabo diáklány kinézetű konzulensével is. Alapvetően tetszett a hely, és csak a kólát vizezik, a sört nem.