Sajnos bezárt az egyik sörgyár Bambergben, így már csak 9 Brauerei van kis városunban. hüpp hüpp. Lehet, hogy azért, mert az itteniek áttértek a bor ill. pezsgőfogyasztásra? A maradék üvegek legalábbis ezt tanúsítják...

Jövő hét végéig kell elkészítenünk az órarendet, de úgy tűnik az UniVis (németneptun) sokkal rosszabb, mint a mi Neptununk. Nem gondoltam volna, hogy van ilyen. Egyszerűen nincsenek benne a tárgyak, amiket föl kellene vennünk. De nincs gond, mert a legtöbb tárgyfelvétel nem online történik, hanem első órán egy lisára kell magadat fölírni.

tehát jövő hét péntekig legkésőbb meglesz az órarendünk, és kiderül, mit is fogunk pontosan tanulni :)

Az étkezési lehetőségekről talán még nem is esett szó, de hadd meséljek egyből élménybeszámoló jelleggel az egyetem belvárosi menzájáról.

Alapvetően tényleg az egyik legolcsóbb táplálkozási lehetőség, 2,5-3 euróból kijön egy főétel, ami néhol egész finom, aránylag normális adagot is adnak, viszont a kiszolgálás (hogy, hogy nem) valami kritikán aluli.

Az egy dolog hogy tegnap az előttem levő magyar csajnak nem engedték utólag "kicserélni" a zöldségtálját egy termetesebb adagra. Értsd: adódik, hogy egy típusú kajából a pultra kerül egy miniatűr / kihűlt / kétes adag. Ekkor ugye a sok nebuló elveszi a többit. De ilyenkor nem raknak újabb adagot a kedves menzásnénik belőle, de nem ám. Tessék csak elvenni. Anyátokat. Ha meg már elvetted és hirteljében raknak utána 3 termetes adagot, nem cserélheted ki, higiéniai okoból. Hogy vinné el őket a rádai rosseb! Ridegen tartott taplók ezek, nem vitás.

Ma azonban egy újabb szintet ért el a kedves személyzet a szemétparasztsági skálán. Történt ugyanis, hogy egy adag zöldségköretet megemelve, abba belenézve / beleszagolván arra az elhatározásra jutottunk, hogy ez biza emberi fogyasztásra alkalmatlan. Alig raktuk vissza, ránkdörrentett valamelyik hárpia. Hogyeztnemszabad. Hogyakkormármegkellvenni. Megkülönbenis. Kábé másfél percig küzdöttünk vele, majd hagytuk, legyen neki igaza. Az utánunk (l)evőknek viszont nem kis fejtörést okozhatott, mit keres a narancslevek között egy adag rohadó zöldség.

Háhhh! Ilyen ám a magyar virtus a zegyetemi menzán, piha! :P

Mivel az elmúlt hétvégén ágas-bogas teendőink és meghívások miatt hazaröppentünk, olvasóink kérésére sovány archívumunkból kerestünk elő egy friss anyagot. Helyszíni tudósításunk következik.

Hétvégi beszámolónk következik.

Vasárnap egy hőn várt esemény, az Oktoberfest elébe néztünk. Azaz hivatalosan ez müncheni városlátogatás, és opcionális lehetőség a sörfesztivál megtekintése. Meg ivása. Véletlen a sörkultusz egyik legjelesebb eseményének nyitónapján. Ezt az egybeesést! Mindenesetre kostenlos ezért ott volt a helyünk :)

 Úgy tűnik, a német bürokrácia útvesztőjéből kifelé támolygunk, a legnagyobb részt már magunk mögött hagytuk. ALáírtunk, szerződét kötöttünk, megerősítettünk, ééééésssss, ma végre sikerül beiratkozni, tehát hivatalosan is az Otto-Friedrich Universität Bamberg tagjai vagyunk. Van kártyánk is, természetesen. Szerencsére tegnap melegedett is az idő, mintha ő is megérezte volna, hogy már nem kell a demo verzió Frankföldről. Merthogy ugye ez a terület Oberfranken, nem pedig Bayern. Erre itt nagyon büszkék.

Tegnap este a koliban volt egy kis beszélgetős-ismerkedős-információs est, megtudtuk pölö, hogy van ám itt egy tévészoba, meg egy konditerem, egy egész kondigéppel.

Gyakorlatilag az Egyetemmel kapcsolatban minden el van intézve, most már csak tanulni kell a németet, meg órákra jelentkezni, de ez semmiség ahhoz képest, amit a különböző hivatalokban el kellett intéznünk.

Plusz érdekességként: Ma Ungarische Lesco volt a mensán, aminek nem csak a betűit, de a hozzávalókat is felcserélték. Ja, meg a tegnapról maradt lasagne. Úgy hogy a harmadik lehetőség mellett döntöttünk. Tudja valaki, milyen színűnek kell lennie a Seelachsnak? Nem rózsaszín?

Este megnéztük Frau Merkelt, pontosabbn inkább meghallgattuk, mert itt tartományi választsok lesznek ám, és jött kampányolni. Az egész a Rathaus előtti téren, a Maximiliansplatzon zajlott. 

Tüntetők is voltak, akik a mobiltelefonok ártalmasságát hangsúlyozták... lehet, hogy Angela támogatja az iskolások telefonvásárlását?

Ma megint sörestelünk a haverokkal, vasárnap pedig irány München, és az Oktoberfest!

Nos, mai nap már komolyabb volt az okítás, mindjárt házifeladatot is kaptunk mint kis nebulók. Ó-vo-da. Immáron véglegesek a referátumok avagy prezentációk témái is, Dóri a Bajor kutyákról fog valamit összehozni, én meg a Forma1ről, mert az jó. A finn lány is erre pályázott lévén Raikonnen fan, így bebukta.

Ha már finnek, finn-magyar rokonság, ami tényleg létezik. Az egy dolog, hogy van jópár szavunk, ami közös, de az echte német tandempartnerin szerint amikor egymás közt beszélünk, tök olyan mintha finn lenne. Elgondolkoztató. Nameg, ami viszont egyenesen álleejtős élmény, a kazah gombóc sráccal való lingvisztikus egymásratalálás. Gondoltátok volna, hogy a szakáll, alma és balta szavak egy-az-egyben így megvannak a kazah nyelvben is? Wahnsinnig!

Igen, kitalálhattátok elég nagyban megy a multikulti, lengyelek vannak többségben, velük pl az ivászatos-egyetemista játékokat osztottuk meg, mindkét oldalon elég nagy volt a felhozatal :)

Oskolából hazafele találkoztunk a német hídszállító kisiparossal íme:

 Sajnos lemaradt legutóbb, de így is néz ki szerény hajlékunk, a Collegium Oecomenicum, avagy szlengesen COE:

Vasárnap délután volt egy kisebb kirándulás a Bamberg közeli Altenburghoz, ahonnén nagyon szép kilátás nyílik a környékre és ahol van egy Bordi nevú mackó emlékére található pár életnagyságú plüssmackó. Rács mögött. Mert egy labanc soh'sem tudhatja!

Másnap, hétfő hajnalban annál nagyobb izgalmak elé néztünk. Hivatalos üdvözlés majd nyelvi felmérő teszt avagy einstufungstest ahogy a helyi indiánok mondanák. A köszöntő teljesen korrekt (gyk rövid) és aranyos volt, utána viszont következett egy kb órás tájékoztató, ami halálunalmas volt, és nem sok újdonságot tartogatott számunkra. Könyörgöm, ha egyszer le van írva mindez egy programfüzetbe feketén fehéren, akkor miért kell ezt végigcsámcsogni együtt?! Bah. Kisbocsok! Végezetül egy Norbert nevű Auslandsamtos arc, aki mellesleg de halálkomolyan szakasztott Csernus doktor, tájékoztatott minket, hogy fog kinézni a következő nyelvi teszt. Nagyon szimpatikusan adta elő magát, viszont a végén képes volt laza németséggel megkérdezni, hogy ki nem tud egy kukkot sem németül, mert annak nem kéne vacakolni a tesztkérdésekkel, megy az A (legkezdőbb) csoportba. Valahogy nem jelentkezett senki, kuntz.

Nade, felmérés. Persze nem fértünk be egyszerre mind a kompúteres (hoppá!) teszthez, hanem csak 6 turnusban, ámde sikerült az első kísérleti nyuszis gruppba bekerülnünk így csak kevés időt vesztegettünk el az életünkből. Nem úgy, mint az utánunk következők, ugyanis volt csúszás dögivel.

Maga a teszt 24 oldalból állt, 1 órát kaptunk rá, és kisebb technikai döccenőkkel el is tudtuk kezdeni majdnem azonnal. Elég nehéz volt mivel csak nyelvtanra ment rá és üres lukakat kellett kitölteni minimális rávezetéssel. Ágyő feleltválasztás, max annyit írtak h itt präteritum, ott feltételes mód amott meg váltsuk ki a "bezweifelt" igét valami prepozíció+Főnév+ige szerkezettel. Megoldás eagerbeavereknek alant vagyon. A kis bukfenc ott volt a dologban hogy ugye netes volt, így mellette gyönyörűen lehetett kiguglizni a könyebb kérdéseket. Ámátörők.

Érdeklődőknek és utókornak a címe:Einstufungs-teszt Jelszó: Jamaika, felhasználónév tetszőleges.

A végén az eredményeket nem kaptuk meg szám szerint, viszont a jobb felső sarokban közben egy számláló (jobb esetben) szép lassan mászott felfele, talán ez volt a pontszám mindegy. A lényeg hogy 6 csoportba osztottak be ez alapján minket, A-F ahol F a Fasza Fantasztikus, az A meg az Amatőr :) Eredményeket este kaptuk csak meg, addig izgultunk meg elintéztük ügyes bajos dolgainkat.

Egyszer, lejelentkeztünk AAAban a frankische Schweiz nevű kirándulásról mert akkor hogy hogynem itthon leszünk kis hazánkban, a kis szórakozottak.

Másrészt, eü biztosítás (EHIC kártya) megerősítése TKKban, mert az is kell. Ez nem tartott 5 percig, gyk egy papír h ja, te otthon tényleg biztosítva vagy a német biztosító véleménye szerint is :)

Harmadszor, a bankban befizettük a tandíjat (65 ojró) vagy mifenét. Emellett megkérdeztük a bankszámlánk SWIFT és IBAN kódjait, hogy erasmusék tudjanak hova küldeni, ja.

Negyedszer, bejelentkeztünk polgármesteri hivatalban a Jenő úrhoz. Már kitöltve hoztuk a kis papírt, nem úgy mint a lengyelek, ezért itt is végeztünk kb 5 perc alatt.

Ötödször, nem vettünk bicajt, de nem is baj, mert úgyis drága, legalább sokat gyalogolunk (fél óra alatt a belvárosban vagyunk etwa) és így meg nem köll fitneszcenterba járni. Aztán meglátjuk.

Este szervezett Filmabend keretében a Good Bye, Lenin című klasszikust néztük meg, utána meg az eredmények derültek kifele. Mindketten E, azaz az Ejha Elképesztőenjó csoportba kerültünk, jeee :)

Most értünk haza egy órája kb és holnap már indul is a kurzus.

A megoldás: in Frage stellen, ha minden igaz.

Ja és a menzájuk egy mintavétel alapján: egyszerű, nem túl jó viszont messze a legolcsóbb Möglichkeit.

Ennyit mára gyerekek, szépjóccakát! :)

Tehát még mindig az első napok eseményeiről számolnánk be.

A városnézés és a kocsmatúra között volt egy kis időnk, amit úgy gondoltunk, hogy a városban ütünk el, és nem mászunk vissza a koliba 4 óra miatt, ugyanis csak a sétálás odavissza lett volna ebből cirka másfél Stunde.

Ehelyett beültünk először egy kis kávézóba, ami egész kis aranyos volt, viszont műszakváltáskor gyorsan kifizettettek minket ami nem volt egy kedves húzás, minek ilyet? :( Aztán a kocsmatúrára készülvén beültünk egy dönereshez, ami egész jól sikeredett.

Beültünk ugyanis vagy hatan (öt magyar, egy olasz) a kis török étkezdébe és lassan szóba elegyedtünk a török hazafival. Nagyon szórakoztató volt látni, hogy az ő szemében Magyarország török megszállása jót tett a magyar embereknek hiszen "megismerkedhettek az iszlám kultúrával" és "nem voltak elnyomva", hiszen szabadon gyakorolhatták a vallást, mindössze az adókban voltak szigorúak a török urak. Azért gondolom akkoriban ezt máshogy élték meg a mieink :) Másrészt az EU-török viszonyról az volt a véleménye hogy nem szabad belépniük az EUba, csak a támogatásokat lenyúlni, nur das Geld. Csatlakozni hiba, a törvényeket viszont célszerű átvenni, ha életképesnek bizonyulnak. Ja, meg hogy az Oszmán Birodalom már 500 éve megcsinálta azt, amit az EU csak próbál, mármint ezt a laza szövetségű európát vagy ilyesmi. A kis lokálpatrióta túlfűtöttségtől eltekintve nagyon kedves és beszédes emberkét ismerhettünk meg, és ugyancsak becsülendő, rettentő jól laktunk, finom volt na :D

Teli hassal eztán nekivágtunk a "kocsmatúrának". Az idézőjel majd később kap értelmet. Három csoportra osztottak minket, mi egy Studentenkneipebe (hallgatók által kedvelt söröző) mentünk. Ott kértünk kapásból egy rund sört meg jégert, viszont csak mi kértünk nagy (bizony, 4 egész cent) jégert, a többiek kicsit :] Lúzerek. Ráadásul volt olyan gyanúnk is, hogy vizezett volt a kis szívmelegítő, no mindegy. A társaság aranyos volt, főleg olaszokkal beszélgettünk, meg egy francia-svájci lánnyal. Kissé meglepett, de az olasz lány ismerte a kis magyar-olasz eredetvitát a Tokajit illetően (lásd olasz Tocai). :) Ja és ami érdekes volt h itt a söralátét aljára jegyezték fel mit ittál eddig, és az alapján kellett fizetni a végén. Hogy valaki csak úgy lelépjen, az elképzelhetetlen a németeknél. Ezen felül nem is volt több állomás így a kocsmatúra inkább sima kocsmázássa avanzsált.

Ami még kicsit mellbevágott minket az az, hogy rettentő ritkán járnak a buszok. Könyörgöm, 80 ezres város, és van 20-30 járat, amelyek közül van ami naponta 3x közlekedik? Hogy 8tól már csak 4 éjszakai járat van? Botrányos! Szükségünk lesz egy bringára az egyre bizonyosabb...

Ja, és már most egész hideg van, mi lesz még később? :S

 Hát, megérkeztünk, itt vagyunk!

Így is néz ki Bamberg sajátképileg:

Amúgy tényleg gyönyörű város, olyannyira, hogy az Unesco 1993-ban fölvette a Kulturális Világörökségek listájára. Az Építészeti stílusok közül megtalálható itt a román, gót, barokk, reneszánsz és a szecesszió, mivel a háborúk szerencsére elkerülték ezt a várost. Természetesen a hangulatos belvároson kívül fekszik egy modern, mai (értsd: eléggé ronda) rész is, mi sajnos itt lakunk, viszont a koli színes. Ronda kocka, de színes. Ma megyünk a második városnéző túránkra, utána majd vaamikor írunk egy városismertetőt is, egyelőre annyit elég tudni, hogy 10 sörfőzde van.

Előbb jöjjön a kolesz:  Kék és sárga, "U" alakú betonépítmény, nem olyan barátságtalan, mint ahogy elősre látszik. Két szobához trtozik egy konyha, egy ebédlő, és egy fürdőszoba. Mindenki saját szobát kapott. Szerencsére mi ketten egy Wohnheim-a kerültünk, szóval igen jó lesz ez az egy év. A szobákban egyenbútorok (kisasztal, nagyasztal, éjjeli szekrény, nagyszekrény, nagypolc, ágy), amik tiszták, de semmi sikk :). Kék linóleum van, ami szerintem eléggé rossz választás. A fürdőszobában egy mosdó, egy WC, egy zuhanyrész, ami függönnyel van elválasztva, már ha a nebuló hoz magával függönyt. Mi nem hoztunk, de a közelben lévő cirka ötmillió teszkóféle egyikében vettünk is rögtön egyet. A kollégium környékén lévő épületek amúgy két csoportra oszthatók: Nagy Olcsó Szupermarket, és Nagy Drága Autószalon. A mi épületünk is nagy. 

Ugye öten vagyunk magyarok egy helyről, ebből mi ketten, és a két másik lány van együtt, a fiú pedig egy lengyel sráccal osztja meg szerény hajlékát. Velük, és egy olasz lánnyal töltöttük együtt az estét az egyik apartmanban. Volt sör, bor, pálinka, chips, szóval jól telt az első este.

Másnap elmentünk egy szervezett városnéző túrára, aminek a találkozója a belvárosban, a menza előtt volt. Jóhiszeműen elindultunk háromnegyed órával a megbeszélt időpont előtt, mert a busz 5 perc, a séta a megállóig megint öt perc, a biztonsági tartalék 35 perc. Hát nem. Három busz jár felénk, ebből egy nem jár szombaton (merthogy szombat volt), egy kétszer jár szoombaton, a harmadik pedig óránként, és 14.55-kor jönne a következő. 14.20 volt, a találkozó pedig 15.00-kor lett volna. A séta 50 perc volt, de szerencsére voltak, akik nálunk is később jöttek. 

A városnézésről, az esti kocsmázásról és török hazafi döneresről majd legközelebb.

Nos, még két napot fogunk kies hazánkban tölteni, itthon a zegyetem mér elkezdődött, de4 még mi a lábunkat lógatjuk. Fölhívtuk az összes ismerősünket Németországban,szóval lesz kit látogatni:) Legelőször is szeptember 20-án lesz Münchenben az Oktoberfest, talán arra is kinézünk.

Szerencsére Ricanta elvállalta a patkányaimat egy évre, így nem kell őket sem 800 km-en keresztül utaztatni, sem a koliba becsempészni.

Iszonyatosan sok cuccunk lesz, úgy hogy teljesen reménytelen repülővel kimenni, kocsival fogunk, egyenesen kettővel.

Huh, még két nap!

No, még indulás előtt összeírnánk mit is terveztünk, mi mindent szeretnénk odakint csinálni. Tesszük ezt egyrészt azért hogy ne felejtsük el ezeket az ottani nagy pörgésben, másrészt visszaérkezés után majd sejtelmesen és bölcsen mosolyoghatunk, hogy milyen naívak és bohók is voltunk anno. Íme:

• Sportolás: társastáncolni szeretnénk ketten, emellett lovagolni is tervezünk eljárni néha, túrázni, valamint gyúrni/fittnesszelni is szeretnénk talán, mert csak.
   
• Munka: félállásban Gabo szakmában szeretne ügyködni, keresgélni már elkezdett, de még nincs konkrétum, aki tud bármilyen lehetőségről Bamberg / Nürnberg közelében, nyugodtan keressen meg :)
   
• Vendégeskedés: egy-egy hétvégére meghívni barátainkat Bambergbe, kikapcsolódás, városnézés, derégláttalak. Valamint kinti ismerősök felkeresése Potsdamban, Nürnbergben és Münchenben.
   
• Sok-sok ismerkedés, kapcsolati tőke építgetése
   
• Nyelv perfekt megtanulása
   
• Utazgatás labancföldön belül, de külföldre is, ha pénzünk / időnk engedi
   
• és persze élvezni az egészet, elvégre elég nagy kaland lesz :)

No, lássunk neki!

Na, elindult a kinti internacionál levlista is, és milyen érdekes hogy az első két normális beköszönő / köszöntő levél után a harmadik levél egy olasz(!) nyelvű spam ADSL előfizetésekről, a negyedikben pedig egy lengyel lány lengyelül keresi a több lengyelt. Netikett powa :)

Sebaj, majd itt is szépen megnevelődik mindenki lassan. GTK2006 is úgy indult mint egy netes óvóda, ahol összetévesztik a levelezést a chateléssel, az apróhirdetési felülettel, a blogoldallal és a lángossütéssel. De aztán csak megnevelődtek ők is, mostanság már alig egy-egy flame van havonta :)

Most kaptunk kicsit észbe, hogy milyen rég is írtunk már kedvenc blogunkba. :)

Hol is hagytuk abba történetünk fonalának felgombolyítását? Ja igen, az Erasmusos bürokráciát hagytuk épp magunk mögött. Azóta eltelt kábé egy nyár, voltunk mindenfele, de teendőink csak mostanában szaporodtak meg.

Egyrészt kaptunk jópár emailt az erasmustól amelyekben mindenféle információmorzsákat szórtak el, induló angol nyelvi kurzosokról, helybeli információkról (pl törzsasztal a helyi krimóban), egyebeket.

Emellett az egyetemtől is kaptunk pár küldeményt. Elsőként a "Zulassung zum Studium" című levelet avagy a felvételről szóló értesítést, ami egy elég fontos iromány. Ez után kb egy hónappal pedig jött egy pakk, amiben volt egy kis könyvecske, egy Bamberg A-tól Zettig külföldi diákoknak, egy várostérkép és 4 irat avagy levél.

Az első egy általános üdvözlet volt, "Willkommen im Bamberg", ugorjunk. A második a koliról szólt, amiben pontosan szerepelt hogy melyik szobában és mennyié' fogjuk tengetni életünket plusz kaucicó(!) mert nanáhogy igen. A harmadikban a tandempartnerünk neve, postai- és emailcíme szerepelt, nem mintha nem jelentkeztünk volna már be egymásnál jóval ezen levél előtt, de hát ez a labanc precizitás. A negyedik lapon pedig volt egy visszaküldendő rész, aholis arról érdeklődtek, hogy mikor fogunk (órára pontosan!) megérkezni majd szeptember 12-én. Ezt persze szeptember elsejéig vissza kellett küldeni, mert minden józan ember tudja, hol lesz két hét múlva. Vagy holnapután. Meg egyáltalán. :) Emellett a kolivezető Studentenkanzlei-jel pedig emailen keresztül kellett lezsírozni külön hogy mikor óhajtjuk átvenni a kolikulcsot, nájsz.

Ami problémás kérdés volt, az odautazás mikéntje és hogyanja, elvégre az az alapkoncepció, hogy 2 család kvázi konvojban lezakatol Bambergbe, nem olyan egyszerű kérdés hiszen minimálisan 6 emberről beszélünk. Azt nem is részletezném hogy a leutazás előtt/után kinek hol kéne lennie és ki milyen okokból kifolyólag mikor nem tud / nem alkalmas / nem szeretne vezetni, maradjunk a lényegnél.

Szóval, mint az a tájékoztató füzetből kiderült, nekünk, akik a Collegium Oecumenicumban lakunk, a megérkezés utáni teendők a következők (nem viccelek, folyamatábrát rajzoltak nekünk minden lehetőség szerint!): 1. kolikulcsot elkérni 2. bérleti szerződést megkötni a kolival 3. az Auslandsamtban bejelentkezni hogy ittvagyunk (külföldi diákokkal foglalkozó intézménye az uninak). 4. bankszámlát nyitni 5. befizetni a számlára a kolipénzt + kauciót 6. kolinak megadni a bankszámlászámunkat hogy le tudják majd venni a díjakat. Satöbbi satöbbi, de ezt még aznap érdemes elintézni. A lényeg h a bank a 4.-5. lépés és pénteken ezek olyan 4-5ig vannak nyitva és hiába indulunk hajnalban, necces. A lényeg h arra jutottunk, leutazunk még előtte nap, csütörtökön, alszunk egy hotelban és másnap kényelmesen elintézünk mindent. Huhh.

Kiváltottuk időközben az E111 utódját, az EHIC-et is (European Health Insurance Card), mert az jó :)

Végül még egyszer (azaz kétszer) belibbentünk az Erasmus irodába is, megkötni az Ösztöndíj Szerződést. Itt még nem kell a kinti bankszámlaszámot megadni ugye, viszont kellett hozzá a Zulassungos papír meg az EHIC, amelyekről viszont nem írtak, hogy hozzuk, bármennyire is fontoskodva mondta a kedves erasmusos nő hogy márpedig írták. Mert nincs ott, se feketén, se fehéren azon a tájékoztatón. Szal fordulhattunk mégegyszer, ők meg föl :) A lényeg h ez is megvan. Örömmel vettük viszont észre, hogy nem 325 hanem 350 ojrót kapunk 5 hónapra. Ebből 4havit "előre" avagy ahogy megadjuk a kinti számlaszámunkat, 15 napon belül rátesznek 1400 ojrót, az utolsó 350et pedig a zárójelentés után, avagy a félév végefele.

Ennyit az ügyintézésekről, remélem hamarosan izgalmasabb fejleményekről írhatunk :)

Már csak 1 hét!! Nagyon várjuk, hajjaj :)

Nos kicsit régen írtunk már, de ez nem azt jelenti hogy ne lett volna miről, sőt, éppen annyi volt a lótni-futni való hogy mindezt karakterekbe önteni már nem maradt időnk. Node immáron túlvagyunk ismét a vizsgaidőszak vészterhes napjain és most próbáljuk összerakni mi hogy történt, mielőtt az apróbb részletek elhomályosulnának.

Kezdjük is az Erasmus pályázattal, mivel legutóbb ott hagytuk abba, hogy pénzmag reményében nekünk ehhez a finanszírozási forráshoz kell folyamodnunk. Először is, rohamléptékben (értsd: 2 nap alatt) kellett tájékozódnunk-kitöltenünk-leadnunk, mivel utolsó pillanatban sugallmazták hogy nem ártana azért erre is pályázni, mindenesetre. (Azt már csak halkan jegyeznénk meg hogy aki erről éppen nem értesült, az meg automatice kapta a tanszéki ösztöndíjat). Szóval. Ki kellett tölteni erasmushoz vagy 5 papírt: jelentkezési lap, önéletrajz, tanulmányi program, előzetes tárgybefogadás, motivációs levél, nyelvvizsgabizonyítvány, "A hallgató tanulmányi eredményei", angol nyelvű oktatói ajánlás. Belegondolni is borzasztó, most pedig szépen ki is fejtjük egyesével, tessék kapaszkodni.

Érdeklődöknek az Erasmus bme-s portálja, ahonnan a dokumentumok jó része is elérhető: http://portal.bme.hu/C18/Erasmus/oldalak/Mobilitas2.aspx

Jelentkezési lap: viszonylag magától értetődő, viszont az egyetem és kar erasmus koordinátorát innen-onnan kellett kivadászni. Személyes adatok és tanulmányi tervek (10 hónapos ösztöndíj), nyelvtudás megadása, pár egyéb kérdés. Na meg egy igazolványkép beszuszakolása a word doksiba.

Önéletrajz: magyarul és németül. Egyikünknek megvolt, másikunknak nem, gyors összerendezés és fordítás, piha!

Tanulmányi program: na ez arról szól, hogy megtervezi előre az ember hogy mit fog majd tanulni odaki. Ami elég vicces lévén fogalma sincs hogy milyen tárgyak vannak, azok miről szólnak, meg úgy egyáltalán. Még jó hogy a tanszéki ösztöndíj előírt bizonyos tárgyakat, azokat szépen bevágtuk ide is, mind a huszonvalahány kreditet. De a bambergi tantárgyleírások nem valami bőbeszédűek, s így nem igazán tudtuk azt sem lezsírozni előre hogy majd milyen tárgyakat ismernének el majd itthon, de ez amúgy is hab lett volna a tortán. Szal ez a kreditvadászat egy rémálom volt, na.

Előzetes tárgybefogadás: no elvileg ezt úgy kellett volna csinálni hogy beirkáljuk a tárgyakat amiket majd felveszünk, elbattyogunk a magyar megfelelő tárgy oktatójához aki aláírja hogy majd be fogja fogadni eztet. Na ezt úgy ahogy van, üresen adtuk be. Viszont figyelni kell, mert két oldalas és a második oldalán gyakorlatilag fel kell sorolni azokat a tárgyakat amiket a tanulmányi programnál. Értelmetlenség a négyzeten.

Motivációs levél: mi is nagyon motiváltak vagyunk, de valahogy motivációs levél írásához sosem elég motivált az ember :). Így gyakorlatilag beadtuk (azaz lefordítottuk, mivel azt németül írtuk meg) azt, amit a tanszéki ösztöndíjhoz adtunk be. Ez van, szorított az idő.

Nyelvvizsgabizonyítvány: gyors betámadás egy fénymásolószalonba illetőleg drága jó anyám által már előzetesen lefénymásolt nyelvvizsgabizik közül egyet kiragadtam.

Hallgató tanulmányi eredményei: a Neptunból kinéztük a megfelelő adatokat, név, cím, kész. (Mondjuk ezt nem lehetne a Neptunosoktól elkérni? Vagy ez megint adatbiztonságot sért? Mindenesetre elég fárasztó minden piszlicsáré adatot mindenhol begépelni, 15x) :S

Angol nyelvű oktatói ajánlás: Ennél a pontnál pediglen szerencsénk volt hiszen a tanszék vezetője egyben tanárunk is, ergo ha már ilyen késésben vagyunk, és úgyis neki kell leadni a pályázatot, gondoltuk annyira nem fontos a dolog. Így is lett.

Nagy rohanás volt ez a másfél nap, de péntek délben már ott volt az a féltucat kitöltött--fénymásolt-aláírt lap. Hurrá. S ez még csak a pályázat volt maga, a nyertesek a pénz mellé grátiszként újabb menetet nyerhettek a bürokrácia útvesztőiben, de erről majd a legközelebbi posztban.

Végül megjegyeznénk még egy dolgot, amit utólag tudtunk meg és fontos lehet. Ha két szemeszterre mész ki, akkor ugye csak az elsőre kapsz tuti pézt, a másodikra csak akkor, ha marad a keretből. Viszont ha legalább 42 (!) kreditet írsz be a tanulmányi programba, akkor erre nem kell újra pályázni, megúszod a papírmunkákat! Persze utólag mindenki határozottan állította, hogy felhívta erre a figyelmet. Pedig nem.

Lényeg, ami lényeg, becsúsztunk ezzel utolsó pillanatban és a 4 pályázóból (az 5. lány éppen külföldön volt és így megúszta ezt az egészet) hárman meg is kaptuk az Erasmust.

Mivel úgy is Bajorországba megyünk a jövő tanévben, meg a diplomaosztóm utáni evés-ivásra éttermet is kellene nézni, múlt héten elmentünk a Dohány utcában lévő Bajor-sarok étterembe.

A netes leírásokban olvastuk, hogy a hely kétszintes, és az alsó részre érdemes menni, mert ugyan az dohányzó, de sokkal hangulatosabb. Ennek ellenére biztos amibiztos alapon a galériára foglaltunk egy asztalt. Mikor megérkeztünk, senki nem dohányzott alul, így mégis inkább oda ültünk. A pincérnek semmi kifogás nem volt ez ellen, jó pont nekik. Egy nagy kerek asztalhoz ültünk le, akár nyolcan is kényelmesen elfértek volna körülötte, de nem nagyon is volt máshol kisebb.

Rögtön hozták az étlapot, de a borlapot sajnos külön kellett kérni. Valószínűleg azért, mert együtt volt a kávélappal, de akkor is meg kellett volna kérdeznie a pincérnek, hogy kérjük-e. Én egy korsó Pilsner Urquelle-t, Dóri egy jeges teát kért. Gyorsan kihozták, nem volt semmi gond.

Első menetben egy gombakrémlevest és egy hagymakrémlevest kértünk, amit szintén nemsokára hoztak. Nem vagyunk nagy szakértők az ételek terén sajnos, így nem merünk mélyreható elemzésekbe bocsátkozni, de finom volt mindkettő. Korrekt adatok, finom, meleg, de semmi különös.  Dóri szerint a gombakrémlevesben nagyon jó volt, hogy többféle gombából készült, a hátránya viszont a kissé híg levében rejlett.

Miközben ettünk, a pincérek és a szakácsok állandóan rötyögtek valamin, ami szerintünk nagyon jó hangulatot kölcsönzött a helynek, de lehet, hogy mások ezt zavaró tényezőként értékelik. Dóri szerint a zene is kicsit hangos volt, szerintem még pont nem.

Főételnek én baconbe csavart szűzérméket rendeltem színesbors-mártással és krokettel, Dóri pedig cordon-bleu-t kért újhagymás-tejszínes szósszal és zöldborsós rizzsel. Azok nagyon finomak voltak, több mint átlagos jó, tényleg volt bennük valami plusz. Emellett esztétikusak is voltak a fogások. Mondjuk nem volt olyan nagy adag, de így a levessel kellően jóllaktunk.

Végül kértünk egy cappucino-t és wiener-melange-t, ami tulajdonképpen egy café latte volt. A kávéválaszték amúgy sem volt valami nagy szám.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, a pincérek segítőkészek és precízek voltak, az étel finom volt, szerencsére pont a lényeg, a főfogás volt kiemelkedően jó, a leves és a kávé korrekt, de az utóbbiak átlagosságát könnyebben elfogadja az ember így. Tehát a hely jó, ajánljuk.

    Szóval, az addig rendben, hogy megyünk, de ugye élni is kell majd valamiből. Már az elején szóba is jött a téma, és megnyugtattak minket, hogy ösztöndíj, igen, lesz, ne aggódjunk, megoldják. Pontosabban megoldják, két embernek. Esetleg háromnak. Hármat mondtak, kettő lett belőle, a többi oldja meg Erasmussal. A dolog pikantériája, hogy erről a megoldásról mi is csak a pályázat leadási határideje után két nappal értesültünk a proftól...
    Na jó, kicsit árnyaltabb a dolog. A tanszék taktikája a következő volt: 5 emberből pályázzon mindenki, akinek nem jön össze az Erasmus, az kapja meg a tanszékit. A pénz ugyanannyi, 325 euro 5 hónapra. (Kicsit kontraszelektív a rendszer, mert ugye a "jobbak" kapnak Erasmus-t, és ezt az ösztöndíj-lehetőséget az egyetemi évek alatt most már csak egyetlenegyszer lehet megkapni, tehát aki most "kiérdemelte", tulajdonképpen ő járt rosszabbul.)
    A csupán fél éves ösztöndíj is kissé meglepett minket, amit meg csak akkor tudtunk meg, amikor már elnyertük. A tanszéki is fél évre szól. Itt pedig mi jártunk jobban, mert az Erasmust elvileg meg lehet hosszabbítani, míg az utóbbit nem.
    A második félévre egy barátságos hátbaveregetést és egy "Meg lehet azt oldani!" bátorító frázist kaptunk. Majd meglátjuk.
     És hogy mire megy majd el ez a pénz? Például kollégiumra, de erről majd legközelebb...

Egyik előadásunkon bejött az épp aktuális prof, és óra előtt megszellőztetett egy későbbi ösztöndíjat. Mint utóbb kiderült, ő korábban a bambergi egyetemen is tanított, innen van a kapcsolat és a lehetőség.

Fél év elteltével vált aktuálissá a dolog, amikor konkrétumok is napvilágra kerültek. Többek között az, hogy csak másodéves (BSc-s) alkalmazott közgazdászok mehetnek, ami igen jelentősen megnövelte esélyeinket, tekintve hogy mindössze hatvanan indultunk a szakon, s ki tudja hányan maradtunk ebből egyeneseben. Továbbá a keretszám öt helyről szólt, amire végül kilencen jelentkeztünk. Követelmény között szerepelt a jó német nyelvtudás és kiemelkedő tanulmányi teljesítmény (szó szerint így vala) és a szinkronúszói múlt (ez utóbbi nem is). Leadási határidő 2007 december tizedike.

Összeszedve minden bátorságunkat és a papírokat (nyelvvizsga és index-másolat plusz motivációs levél), jelentkeztünk. Kissé furcsálltuk hogy igazándiból pályázati adatlapot mint olyant, nem kértek, a leadásnál kellett ráfirkantanunk a motivációs levél hátuljára az elérhetőségeinket. Aztán vártunk.

És vártunk.

A vizsgaidőszakban kissé nyakára jártunk a tanszéknek, de se időpont, se eredmény, se semmi. Végül nagy nehezen kiszivárgott a hír, hogy ötünket hívják be szóbeli beszélgetésre, de majd emilben értesítenek. Kb február közepén jött egy levél, benne egy időponttal. Eddig is nagyban készültünk a szóbeli fordulóra, de most elkezdtünk izgulni is. Pedig nem is kellett volna, mert mindenkit simán továbbengedtek.

Szánsájn, heppinesz, dojcsland, wir komme'! :)

Így kaptuk meg az ösztöndíjat - az anyagi vonzatáról a későbbiekben...