Nemrég eljött hozzánk az egyik legjobb barátnőm, legyen az álneve ezúttal Móni. Január 30-tól február 10-ig volt itt, repcsivel jött és ment. Képes élménybeszámoló következik.

Sok helyen voltunk, megnéztük Bamberget többször, a a dómot, az egyetemi épületeket.

Voltunk Nürnbergben is, ott ő is megforgatta az aranykarikát, jó sokat fényképezgettünk, majd beültönk szerintem a stabucks kávézók közül az egyik legjobb lokációs adottságokkal bíró kafetériájába. A folyóparton lévő, panoráma ablakokkal és kényelmes fotelokkal fölszerelt hely nekem nagyon bejött. De lehet, hogy csak azért, mert meleg volt bent, a szabad ég alatt viszont szokás szerint meg lehetett fagyni. Szegény Móni még nem akklimatizálódott az itteni éghajlathoz, fázott is rendesen. 

Egy másik nap elmentünk a CM nevű clubba, ott táncoltunk egy jót, és megszületett az első közös partyképünk is :P.  

Meglátogatott minket Peti is, Móni egyik frankfurti ismerőse, így négyen elmentünk megnézni Memmelsdorfot, de sajnos már este votl, és be volt zárva a kert. Érdekes, hogy nyitvatartási idő végeként a "napszállta" volt megjelölve, mint időpont. Pár nap múlva megint elmentünk megnézni a Seehof-ot, és akkor mr sikeresen bejutottunk. 

Mindenesetre jól éreztük magunkat ebben a tíz napban, Móni, ha van kedved, szívesen várunk vissza!

Egy nap vacsorázni mentünk az egyik kis bájos bambergi vendéglőbe, mely a "Zum Kachelofen" nevet viseli. (Zum Kachelofen honlap).

A hely maga elég pöttöm, de pont ezért is szemeltük ki, mert nem az a nagyipari étterem, hanem egy kisebb, meghitt vendéglátóipari egységnek tűnt. Szerencsénkre volt is szabad asztal, s leültettek bennünket egy másik párocska mellé, akik már indulófélben voltak. Érdekes módon, bizonyos szituációkban még ezek a távolságtartó bajorok is egész közvetlenek vadidegenekkel és nem bánják, ha meg kell osztani az asztalt.

Adminisztratív ügyeink továbbra is akadnak, így az utókor számára felvésnénk a legutóbbi teendőinket is, okulásul.

Ami az egyetemet illeti, ezidőtájt egyetlen, ámde annál is lényegesebb elintéznivalónk akadt: a tavaszi beiratkozás avagy annak megerősítése, németül Rückmeldung.

Február 10-én végre véget értek gyötrelmeink, letudtuk a vizsgaidőszakot. Egy nap, három vizsga. Hogy is van ez? Mindjárt elmagyarázzuk.

Ugyebár arról már szóltunk, hogy errefele az ember csak a vizsgákra jelentkezik, nem a tárgyakra, kb a félév közepén, a drága FlexNow! rendszeren keresztül. Ezen belül azonban nem léteznek opciók, adva van egy vizsgaidőpont, aztán szevasz, akkor kell vizsgázni és pont! Egészen konkrétan mind a három általunk felvett vizsgát (azaz tárgyból) február 10-én 13 órától kezdődően kell teljesítenünk, ilyen blokkosított rendszerben, amelyet a történet során részletesebben is elmagyaráznunk.

Amikor az ember egy német egyetemre kerül, egy pici furcsaság azonnal feltűnhet a jó megfigyelőnek. A német egyetemisták kicsit idősebbek, mint odahaza, az elsőévesek nem ritkán 20-21 évesek.

Gondolom senkiben nem vetődik fel magyarázatként erre az, hogy ennyire lassú lenne a német oktatási rendszer bürokráciája. Vagy hogy ennyire ragaszkodnának a középsulihoz, hogy mindenki ott marad ötödévre is. Mert mindamellett hasonlóan a magyar rendszerhez, 18-19 évesen fejezik be a különféle Gymnaisumokat vagy Gesamtschulékat.

Hová tűnik ez az egy év? Nos, míg odahaza a sikeres érettségi után az ember fia egy jó karórát vagy egy laptopot kap a teljesítményt elismerendő, addig némethonban az ún. Abitur emlékére nem ritkán egy pofásabb autóval (!!) jutalmazzák a teuton sihedereket. Nem vitás, erre tehetősebbek az emberek, s kit egy régebbi Golffal, kit egy BMW-vel (!!) dob meg anyuci-apuci. Ezeken az autókon szokás szerint a hátsó ablakon olvasható az "Abi [Évszám]" felirat (például "Abi 2008" a tavaly érettségizetteknél). Csak kicsit más mi?

Ezen felül az sem ritka hogy a nagy fáradalmakat kipihendő, világ- de legalábbis Európa-körutakra mennek a fiatalok, fél-egy évre, ki hogy engedheti meg magának. Persze jópáran vannak azok is, akik egy kicsit dolgoznak egyetem előtt, mert itt nem az állambácsi pénzén tanulnak az emberek, hanem bizony a felsőoktatást szolgáltatásként fogják föl, és fizetnek érte. Félévente ez olyan 500-600 eurót jelent, nem is rég vezették be (talán 3-4 éve?), és nem is volt zökkenőmentes, de ma már működik a fizetős felsőoktatás. Így is lehet, kérem.

Február 6-án végre megesett a rég rebesgetett esemény, a bicikli-licit.

Tudniillik, a kerékpár itt minden ember alapvető tartozéka. A kis labanc gyerekek vidáman csilingelgetnek az óvatlan, kerékpárútra tévedt emberre, miközben tekeri-hajtja fényszórós-sárhányós-többsebességes pöpec drótparipáját. Persze akadnak azért rozogább bicók is, de mint mindenre, erre is adnak, főleg hogy ilyen fontos szerepe van ennek a közlekedési alkalmatosságnak a mindennapokban.

Bármennyire is hihetetlen, itt is van ilyen. Tegnapelőtt a buszvezetők sztrájkoltak magasabb tarifák reményében (részletek)

A munkabeszüntetés egész egy napig tartott, előre bejelentve. Mindenesetre minket nem nagyon érintett, lévén eleve ritkábban megyünk be a városba, kerékpárunk is van immáron egy ideje, valamint idelátogató ismerősünkkel is inkább sétálgatva fedezzük fel a várost.

Magyarán ezt is meg lehet oldani kulturáltan :) Jó persze, napi 5 busznál nem annyira égető ez a probléma mint otthon egy hetes szünet a BKV-val, de a labancoknál kb szikrája sincs az anyázásnak meg agyatlan követelőzéseknek. Alig fél év és megint vissza fogunk csöppeni ebbe a túlélő-világba.. hmm.

(Elnézést a megritkult posztokért, 10-én lesz ugye három vizsgánk, utána így-görbüljünk-meg ha nem adjuk meg tetemes restanciáinkat :) )

 Igen, azok is vannak errefelé. Mint már írtuk talán, itt nem a tárgyra, hanem a vizsgára kell jelentkezni, vagy másképpen kifejezve, november közepén elég eldönteni, hogy mely tantárgyakból akarunk (vizsga, vizsgaZH révén) jegyet szerezni.

Ebben az évben először, végre kisütött a nap! Ennek fényében rittyentettünk is rögtön egy kis meteorológiai kalauzt kedves olvasóinknak, az őszi-téli időszakot felölelendő.

Az egyik leglényegesebb különbség a magyar viszonyokhoz képest, hogy északabbra fekszik Bamberg városa mint kishazánk, így minden nap egy kicsit rövidebb mint odahaza. Ez még csak hagyján, ami a fő gondot okozza, az a borult idő. Tetsziktudni errefelé nem süt annyira a nap, ami a napos magyar viszonyokhoz képest kissé nyomasztó. Pluszban még kicsit mintha hidegebb is lenne, úgy érezzük.

Hogy szemléltessük a viszonyokat, pár képet közlünk. Tegnap: erőteljes hóesés, ami pár óra múltán gyorsan el is olvadt.

Ma pedig, derült égből, kisütött a nap :)

Sajnos ahogy tapasztaltabb (MSc-t itt végző) kollegáktól hallottuk, ez a taknyos-felhős idő nagyon is jellemző erre a vidékre, és még nyáros se nagyon akarózik a napnak sütni.. de ne legyünk ennyire borúlátóak :)

Ugyan jobbára tényleg igaz az, hogy a közbiztosnág mellett az emberek átlagos morálja is magasabb itt kint - nincs annyi szitkozódás, képesek másokra is figyelni, tisztelet, megbecsülik más tulajdonát, sőt munkáját - mégis akadnak kivételek.

Csak hogy jelezzem, hogy mennyire megbíznak egymásban itt az emberek: még Karlsruheben, 2005-ben a földszinti erkély alá simán bedobálták a kisgyerek (kinti) játékszereit, kisbiciklijét a földszinti erkély alá, eszük ágába sem jutott hogy valaki meglovasítsa ezeket!

S ilyen környezetben, ahol sokkal sokkolóbbnak - avagy hazai szemmel viccesebbnek és naivnak - hat, amikor mégis történik egy kis krach, lásd képet.

(Tudom rossz minőségű, a telefonommal készült sebtiben) Aztat írja hogy: Wer hat meine Fahrrad (gesehen)? azaz Kié/Ki látta a bicajomat? szegény flótás még van annyira optimista, hogy majd valaki visszahozza, otthon minimum egy jutalmi díjat kitűznek a "becsületes megtalálónak". Furcsa így szembesülni a kulturális különbségekkel.

Észveszejtő néha, mennyire messze vagyunk ettől.

Ugyan szorosan nem kapcsolódik a blog témájáhaoz, de velünk történt, szóval erről is jól beszámolunk.

A múlt héten síelni voltunk Franciaországban a haverokkal. Kissé nehézkesen jutottunk el Mont-des-Lans-ba, de végülis oda is értünk, meg vissza is. Bambergből Nürnbergbe a szokásos egy órás vonatút, utána Nürnbergből Lyon-ba egy cseh Eurolines buszon zúztuk péntek este hattól másnap reggel hétig, majd két óra egy francia eurolines busszal Grenoble-ba, végül pedig egy könnyű másfél óra a francia volánbusszal föl a síterephez. Szerencsére pályaszállásunk volt, így legalább hétközben nem kellett sokat utaznunk.

Mondanunk sem kell, a hangulat jó volt, finomakat ettünk, jókat ittunk, nagyokat síeltünk. Természetesen a betervezett tanulásbból nem lett semmi, de legalább megtanultunk SOLO-t játszani. Tulajdonképpen olyan, mint az UNO.

A hó és az idő hihetetlenül jó volt, egész idő alatt hétágra sütött a nap, ami nekünk különösen jó volt, mivel (ugyan sok rosszat nem lehet Bambergről elmondani, de) itt Németországban állandóan takony idő van.

Visszafelé is hasonló útvonalon jöttünk, szintén egy cseh busszal ám egy nagyon bunkó sofőrrel egészen Nürnbergig. Ott már "hazai" talajt érezve a lábunk alatt fölszálltunk egy vonatra. Persze előre ittunk a medve bőrére, mert Bambergtől kábé 30 kilométerre egy vonatbaleset történt, szerencsére nem a mi vonatunnkal, de attól még Erlangenben nekünk is le kellett szállnunk és egy jó órát várnunk a pótló buszra, ami szintén egy órát vitt Bambergbe. Így érkeztünk meg ma fél háromra, kábé egy nappal azután, hogy otthagytuk a síterepet, Les 2 Alpes-t.

Két beadandós-prezentálós Projektseminar (illetve Proseminar) tárgyunk is van, kicsit írunk mik a fejlemények ezügyben, úgyis rég volt bejegyzés.

Az a Proseminar, amelyiknél külön csoportokban, németekkel vagyunk együtt, meglehetősen érdekesen alakult mindkettőnk számára. Dóri csoportjának témája az európai árupiaci integráció , Gaboé pedig a pénzügyi piacok mágikus háromszöge.

Dóriék témavezető professzora kutató lelkületű ember, így a témakiosztás után két héttel sikerült megszervezni vele az első találkozót, és akkor sem sikerült túl világos iránymutatásokat adnia. "Van ebben a könyvben a 3. 5. 6. stb fejezet, ebből írjatok" szólt a tanács. A csoport nagy lelkesen nekilendült, senki nem tudta igazán miről is kéne írni, majd mikor a proffal való találkozás után kiderült, hogy " igazából a 6-os fejezet nem is kell, az 5-ös a lényeg, ezt hangsúlyozzátok ki", akkor teljesen átvariálták ki miről írjon, Dóri is dobhatta ki majdnem az egész irományát, nem kicsit volt ideges.

Külön móka volt felkészülni a prezentációra (előbb minden csoportnak egy 30 perces prezentációt kell tartani a témából, majd februárban ebből kell leadni egy 12-15 oldalas kis összefoglalót), ugyanis a fritzek, különösen az egyik srác valami gyilkos körülményességgel állította össze a powerpoint bemutatót. Hihetetlen, de még az illusztrációnak felhasznált kis képekhez is oda volt írva, honnan szedte őket (URL). Kegyetlen, kőkemény német precizitás amitől minden normális ember a falra mászik.

Gaboék témája is érdekes volt, ugyan nem közvetlenül a prof alá tartoztak, de a konzulensként kijelölt igencsak fiatalka adjunktusnőci valami kétségbeejtően nem volt a segítségükre. Vagy háromszor találkoztak mindezidáig, és a "jól megy? legyen ám világos gondolatmenet! meg gliederung" zéró hasznát vették. A csoporttal egészen addig jó is volt együttdolgozni, amíg előadás előtti utolsó este, bruttó 6 órás csoportmunka (prezentációösszetákolás, ilyesmik) után képesek voltak elejteni egy olyat, hogy ugyanmár, nincs kedved átírni úgy az egészet, amiről beszélsz így meg így? Lett is szkanderozás, minek eredményeképpen ki lett dobva / át lett formálva a diák fele, viszont a leadandó szöveget majd nem írjuk át hozzá. Még csak az kéne. Ja egyébként nevetséges módon, nem értenek olyan halál alap programokhoz mint a paint vagy a powerpoint, de ez nem is érdekes.

Előadás szépen lement, még jóhogy, hisz vagy 3x begyakoroltuk (minek?), majd a prof, aki az előadás előtt közvetlen kérdezett meg minket hogy kivagy, hányadik leszel az előadás közben stb, az előadás után adott szöveges értékelést, mindenkinek egyenként. Na itt hangzottak el olyan dolgok hogy a kedves csoporttársak túlságosan kötötten beszélnek meg ne azt olvassák már fel ami a dián van, míg a hülye külföldi milyen jól, kötetlenül beszélt, és ami hibát felhozott az is az ökör csoporttársaknak volt köszönhető, amiért annyit sírtak hogy inkább az legyen az előadásban. Ne-vet-sé-ges.

A történethez annyi hozzátartozik, hogy elsőéves hallgatók voltak rajtunk kívűl, de hogy a német oktatási rendszer produktumai néha mennyire rugalmatlanok és képtelenek komplex feladatmegoldásra, az már szánalmas. Ez természetesen nem vonatkozik minden csoporttársra, de persze itt is azok a legaktívabbak akiknek leginkább nem kéne. Erről lehetne bővebben is mesélni, de azt majd külön kérésre annak akit érdekel :)

A következő bejegyzésig is legyetek jók és álmodjatok szépeket!

Ugyan már jópár napja visszatértünk Bamberg városába, de igazi és átvett értelemben is annyira el voltunk havazva, hogy egyszerűen képtelenek voltunk írni a fejleményekről, majd mindent sorjában.

Távirati stílusban közölnénk csak, hogy a napokban (január eleje van) írt a BME-s erasmus iroda egy rövid emailt miszerint:

Mindenki, aki beadta a hosszabbítási kérelmet ( nov. 1-ig v. dec. 1-ig), maradhat a második félévre is.

De sajnos, azzal kapcsolatban, hogy lesz -e ösztöndíj a hosszabbított hónapokra, csak január végén, február elején tudunk információt adni.

Mindenesetre ez van, amint van újság ezzel kapcsolatban, megírjuk. Közérdekű közleményünket látták-hallották.

Ezúton (is) kívánunk minden kedves olvasónknak Békés Boldog Karácsonyi Ünnepeket! Noha már múlt vasárnap óta kis hazánkban tartózkodunk, és csak január elején térünk vissza Bambergbe, egy rövid bambergi vonatkozású bejegyzéssel szeretnénk kedveskedni.

Kevesen tudják, de Bamberg egy nagy hagyományokkal rendelkező jászolépítő  iskolával is büszkélkedhet, ezért Krippenstadt névvel is illetik néhanapján. (Krippe - jászol)

Végre találtunk egy dolgot, ami Magyarországon jobban megszervezett, kényelmesebb, felhasználóbarátabb, mint Németországban.

A helyzetet a saját történetemmel illusztrálom, melyben a német szabályozás, és az én hüyeségem a fő történetvezető szálak.

Hosszas intézkedés, számlanyitás stb. után már a második héten megkaptam a bankkártyám, rózsaszín is, ronda is, de a miénk. Csakhogy. Szerdán pénzt akartam kivenni a a bankkártyámmal, de az nem működött. Külsérelmi nyomok nem voltak a szegénykén, egyszerűen csak nem ismerte fel sem az automata, sem a "kontoausdrücker" gép, szerencsémre míg az előbbi csak simán azt írta ki, hogy nem ismeri, addig az utóbbi már azt is kiírta, hogy a mágneskártyával van a baj, konzultáljak valaki okos Sparkasse alkalmazottal. Így is tettem, és ekkor kezdődött a kálváriám.

Hogy, hogy nem, az egyik itteni hallgatói szervezet, az AEGEE is szervezett egy kis karácsonyi ünnepséget nekünk, az Erasmusosok számára.

Elöljáróban annyit írtak, hogy lehetőleg mindenki süssön valami hazai finomságot, vagy ennek hiányában 1,5 euro belépődíjat szurkoljon le. Másrészt lesz ajándékozás is, mindenki hozhat max 2-3 euros ajándékot, de csak az fog kapni aki hozott is, persze. Végül bíztattak hogy küldjünk hazai karácsonyi dalokat mp3ban, mert majd jól le fogják játszani a hangulatot biztosítandó.

Karácsony közeledtével Németországban (is) szokás, hogy különféle szervezetek, cégek meghívják tagjaikat, alkalmazottaikat egy évvégi közös ünneplésre egy koncert, karácsonyi ebéd stb keretein belül. Pár hete egyik nap az egyetemtől jött egy rövidke levél, amelyben egy ilyen Adventsfeiern-re hívtak meg minket sok szeretettel.

Előzetesen csak találgatásaink voltak, mi lesz a program pontosan, mindenesetre hétfőn (dec 9) este 7kor már jókora tömeg várakozott kicsit dideregve az an der Universität 2 magas és nehezen befűthető falai között. Németes pontossággal nyitották az ajtókat, majd besereglettünk.

avagy Bréking Nyúz, kinnvagyunk a főoldalon, bennevagyokatévében, sziaanyu, küldjélpénzt! :)

Miután a blog elsősorban személyes naplónak és inkább az otthoniak számára készült mintsem a teljes köznek, kissé meglepődve vettük észre, hogy az index címoldalára kerültünk. Természetesen dagad a mellünk, hízik a hájunk, s reméljük mindenki aki ide kattint, talál valami érdekeset, lévén akad már jóegypár bejegyzés kis blogunkon, mely igazából csak szeptember közepén indult el / be.

Továbbá megragadnánk az alkalmat, hogy a nagy látogatottságra való tekintettel, feltegyük a kérdést: ki miről olvasna szívesen, mire kíváncsi idekintről, netántán magáról a címadó városról, Bambergről. Jöhet bármi, dann wir mal sehen :)

A corpus delicti az utókor számára:

Pénteken volt egy megbeszélés a mikroökonómiai tanszéken, ahova minket, magyar diákokat is meghívták. Gyakorlatilag egy kötetlen beszélgetés kerekedett a dologból a kinti tapasztalatokról, élményekről, s hogy hogy nem, a magyar tanszékvezetőnk is felbukkant egy másik tanár kíséretében, kisebbfajta meglepetésünkre. Jó társaság, a németek oldalán is tudnak egyesek kicsit magyarul, s mint kiderült, a német tanszék vezetőjének a felesége a magyarországi német nagykövet, nem rossz..

Mindeközben ráadásul elhívtak hétfőre a nürnbergi Christkindlmarktra, azaz karácsonyi vásárra, fizetik az utazást és glühwein-t, nem lehetett nemet mondani :)

A koliban meglepetésünkre ez a látvány fogadott december 6án reggel (alul a 2 csokilétformát tessék nézni):

Azaz megjött a mikulás a kollégiumban is :)

..avagy a betét(díj)/zálog. Igencsak elterjedt intézmény ez errefelé, s nemcsak a betétdíjas üvegeknél, mint nálunk.

Kezdjük mindenesetre ezzel az ismert megoldással, tehát betétdíj van itt szinte minden üvegen: sörösüveg (8 eurocent), újrafelhasználható PET-palack (15 cent), egyéb műanyag palackok (25 cent). Kissé furcsának tűnhet, hogy miért van a nem újrafelhasználható palackokon is betétdíj, főleg hogy például így néha a betét drágább mint maga az ásványvíz. Nos a magyarázat egyszerű: amikor nem volt, a jónép persze ilyeneket vett a környezetbarátabb alternatíva helyett, lévén olcsóbb, nosza erre rátettek kétszerannyit. Itt nem szórakoznak, hanem intézkednek! Ritkaságszámba mennek az olyan palackok, amelyeken az "ohne Pfand!" felirat olvasható. Itt meglátták ebben a bizniszt, az újrahasznosító cégeknek is jut ezekből a pénzekből, környezet is kímélődik, egyszerűen _működik_, nálunk miért nem?

De rengeteg egyéb helyen is hasonló megoldásokat alkalmaznak labancaink, lapozás után mindenre fény derül!

 Egy szóval: Az van ám rendesen. Lehet, hogy csak az egyetem + kollégium + rengeteg lengyel miatt gondoljuk így, de Bambergben, akármilyen hideg is van, este el lehet menni valahova. Ha más nem, hát egy kocsmába sörözni.

Kezdjük az állandó bulikkal. Minden héten van úgynevezett Erasmus Party a Morph-Club-ban, ahova elsősorban mi, cserediákok járunk, de természetesen bárki eljöhet. Szintét csütörtökön van az erasmusos Stammtisch is, ami gyakorlatilag annyit tesz hogy a Lewinsky's nevű kocsmában bárban összeülünk, és beszélgetéssel, iddogálással múlatjuk az időt. EES-es, az az a szakunknak megfelelő Stammtisch is létezik, valamint a lovardai sportegyesületnek is van Stammtisch-e. Mint ebből kiderült, a németek nagyon szeretik ezt az intézményt, minden héten összeülnek valahol. 

Ebben az évszakban, szintén csütörtökönként voltak az úgynevezett Bockbier Anstich bulik. Ez gyakorlatilag annak ünneplése, hogy egy-egy sörfőzde megkezdi azt a hordót (kiüti az éket belőle, innen az Anstich),  ahol a Bockbier van, ami egy magasabb alkoholtartalmú sör. Mellesleg a müncheni Oktoberfest is ezzel szokott kezdődni, ott a polgármester üti ki az éket. Többször fordult már elő, hogy nem sikerült neki, ezért mostanában mindig gyakorol előtte...

Ezen kivül a koliban szinte minden heten van egy-egy buli (amit szinte mindig az olaszok, a lengyelek vagy a magyarok szerveznek), iszogatas, szülinap, ilyesmi.

Egy kevesebb, mint 80 000 fős várostól ez igen szép teljesítmény

A vizsgajelentkezés ismét érdekes fordulatokat hozott egyetemista életünkben, frissiben be is számolnánk róla!

Két olyan tényező kavart be, amelyekre előre direkt rákérdeztünk a kedves labancoknál, hogy ez így meg így van, nem lesz-e belőle később gond? Nem, ugyan, kár aggódni, ha mégis, akkor majd szóljunk. Hát, mindkettőt bekaptuk..

Elsőként, már a beiratkozásnál feltűnt hogy EES Bachelor helyett EES Master szakra tett a rendszer (semmi ilyesmire nem kérdezett rá, max annyit hogy hány félévet fejeztünk be otthon..). Ezt megkérdeztük az illetékeseknél, persze mondták hogy nyugi. Erre föl, a vizsgaidőszakban (nov 17 - dec 1) kellett bizony konstatálnunk, hogy a FlexNow nevű csodálatos rendszerben így nem találjuk a felveendő vizsgáinkat. Hirtelen megostromoltuk a tanszéket, a prüfungsamtot, aminek eredményeképpen november 27-én sikerült átteni minket Bachelorra. Hurráá, vehetjük fel a vizsgákat, gondoltuk, amikor...

Bizony innivalók dolgában némethon sem szerénykedhet, s akad ezek közül néhány, melyek kifejezetten németspecifikusak, avagy amelyeket jobbára a németek fogyasztanak nagy-nagy szeretettel. Persze neeem csak alkoholokról lesz most szó..