A piszkos anyagiakról lesz szó az alábbiakban, gondoltuk sokakat érdeklhet mennyiből is lehet kijönni egy egyetemistának, illetőleg milyen is az árszínvonal s egyebek itt a németeknél.

Ezen a hétvégén Berlinben voltunk. 50 "cserediáknak" adatott meg a lehetőség, hogy 70 euróért elkirándulhasson Germánia fővárosába. Mi voltunk az utolsó két jelentkező, akiknek még volt hely. Így aztán pénteken 7.15-kor el is indultunk.

Nagyjából 6 óra után megérkeztünk az "ifjusági szállónkba", elfoglaltuk a szobákat, s indultunk várost nézni. Délután háromkor találkoztunk kedves, ámde igen merev idegenvezetőasszonyunkkal, és végignéztük a Reichstag-Pariser Platz határolta területet. Az utóbbi téren van a híres Brandenburger Tor, Gabot jól le is fényképeztem. A Reichstag pedig nemes egyszerűséggel a német parlament. Persze nem olyan szép, mint a miénk, de azért elmegy. A külseje klasszicista stílusú, belül viszont minden teljesen modern. Nagyon pöpec beengedő rendszerük is van, meg minden. A képen a nagy sas nem csupán a német birodalmi sas, hanem a német birodalmi parlamenti sas, ugyanis minden állami szervnek külön sasa van. Azt hiszem látszik, hogy nem véletlen a "kövér tyúk" gúnynév. A székek színe a bonni parament székeinek színt idézi. Ide-oda tologathatóak, hogy minden választási ciklusban pont ott legyenek a folyósók a széksorok között, ahol a párttömmbök határai vannak. Ez a nézőknek (élőben és tévében is) sokkal átláthatóbbá teszi, hogy melyik képviselő melyik párthoz tartozik. Arról nem is szólva, hogy it a szavazás nem ám egy anonim gombnyomás, hanem szépen fölállnak azok a honatyák, akik az adott törvény mellett voksolnak. Mindenki vállalja magát. Hát igen.

Este stílszerűen egy indiai étterembe mentünk, úgy látszik a társaságnak elege lett már a német kosztból. Este kocsma, 4 euró egy körülbelül 3 decis koktél, ami nagyon baráti, berlini árakon. Viszonylag későn (vagy korán) értünk haza, ezért a másnapi 8.30-as reggeli kissé érzékenyen érintette a társaságot. Ahhoz képest, hogy egy diákszállón laktunk, nagyon kiadós, "all you can eat" büféreggelit kaptunk. Ezután reggel tíztől délután egyik egy buszos kocaturistás városnézésre indultunk.Nálunk sokkal kúlabb kocaturistás alkalmatosságokkal találkoztunk, nevezetesen egy trabant konvojjal, a legszebb, rózsaszínű autót le is fotóztuk: Többek között megnéztük a berlini falat, mellesleg a fal helyén ma egy a várost keresztül szelő macskaköves sáv húzódik. Vasárnap Potsdamba mentünk, ahol megnéztük a Schloss Sanssouci-t, ami tulajdonképpen nem is kastély, "csak" egy királyi nyárilak.

Délután találkoztunk ott élő barátainkkal, majd olyan 3 óra körül hazaindultunk. Nagyjából 6 óra után megérkeztünk az "ifjusági szállónkba", elfoglaltuk a szobákat, s indultunk várost nézni.

Hosszú tönymörgés után végre elhatároztuk, megnézünk egy filmet a moziban. Moziból van több is, egyrészt az Átrium nevű plázában a szokásos multiplex, mellette pedig a régi-idők-művészmozijaként ittmaradt két kisebb testvér, melyek Odeon és Lichtspiel névre hallgatnak.

Árfekvésben van egy másfélszeres szorzó a kisebb mozik javára, a dolby-kolbi szörroundos szélesvásznú élmény 8 ojró körül van, a hangulatosabb és üresebb kismozik 5-6 ojró körül vehetők igénybe.

Ami a filmet illeti, elég abszurd módon egy olyan francia (!) kisköltségvetésű komédia német szinkronos verziójára ültünk be, amit odahaza talán nem is fognak vetíteni, legalábbis magyar címről nem tudunk. Franciául "Bienvenue chez les Ch'tis", németül "Willkommen bei den Scht'is", magyarul pedig talán "Isten hozott a Ch'tisszeknél" lenne a filmcím.

Node, lássuk is, milyen volt a mozgóképszínház s milyen a múvi!

Miután már jó egy hónapja koptatjuk a padokat (is), úgy véltük, itt az ideje egy kicsit a tantárgyakról is mesélni, van mit. Elöljáróban annyit, hogy némileg módosult a tárgyak listája, és egy esetben másik időpontban járunk gyakorlatra, de alapvetően maradtunk az eredeti elképzelésünknél.

A tárgyakat részletes leírása a lapozás után!

Már régóta kint vagyunk, sokmindenről írtunk, de a frank étkekről még nem sok szó esett. Most fog. Meg arról is, hogy tényleg mit esznek a mai frank emberek, adatgyűjtési képességeink korlátozása miatt elsősorban az egyetemistákra fókuszálunk.

Alapvetően nem sokban különbözik a bajor konyhától, itt is a SÖR (így, csupa nagybetűvel) meg a virsli, azaz a Wurst frankosan Würdzsdd játsza a főszerepet. Azonban itt sem minden a sörvirsliről szól, saját nemzeti ételeik vannak, sőt, a különböző területeknek is van egyéni konyhájuk, de most mégis kezdjük a Bratwurst-tal, avagy a Bradwürdzsdd-del.

Sorozatunk következő epizódjában a német viselkedéssel foglalkozunk, néhány példán keresztül bemutatva azt. Németország más tájaiért nem vállaunk felelősséget, hogy ott is így viselkednek, de Bambergben ez a helyzet.

Eltelt egy kis idő az első érdekességeket számbavevő bejegyzésünk óta, s bizony akadt utunkba annyi új kisebb-nagyobb furcsaság, melyeknek úgy gondoltuk, illene már egy újabb bejegyzést szentelni.

Az egyik, elsőre talán meghökkentő bambergi "easter-egg" ez a tábla:

Annak tudatában viszont hogy a közelben az amerikai hadseregnek van bázisa, viszont talán annyira nem is alaptalan. Persze az amcsi katonák nem tankkal járnak a városba, hanem a legújabb Ford Mustangokkal.

Egy észveszejtően felesleges német hagyományról fogunk most szólni, aminek az égegyadta világon semmi értelmét nem látjuk, ugyanakkor bizonyos esetekben csak bonyolítja az életünket, mégha nem is sokszor, hál'isten!

A nyolckor bezáró boltok? A zöldvillogómentes lámpák? Nem! A hajtás után minden kiderül!

 Sok embernek ismerősek ezek a betűk, hiszen közöttük élik le életüknek egy igen mozgalmas időszakát. Igen, a jó öreg BME épületei. Ám nosztalgia helyett nézzük az itteni betűket  épületeket. Sok-sok képpel. Elöljáróban még annyit, hogy míg otthon az egyetem épített magának épületeket, addig az itteni néhány esetben beköltözött a régi kórházba, mészárszékbe, stb.

Egy sorozatot szeretnénk indítani "tipikusan német" mottóval, mely bejegyzésekkel a német életfelfogás, kultúra, humor (?), gondolkodásmód közismert és apró-cseprő jelenségeit, megnyilvánulásait és epizódjait szeretnénk számba venni, a teljesség igénye nélkül.

Elsőként egy bizonyos körökben nagy népszerűségnek örvendő, munkavédelmi oktatófilmet szeretnénk bemutatni.

Természetesen nem szeretnénk elfeledkezni azokról sem, akiket az adminisztratívabb, erasmus-jellegű események érdekelnek, mert természetesen volt mit intézni azóta is.

Nemes egyszerűséggel "kiutazás utáni teendők" címmel fut erasmuséknál ez a pár pontból álló lista, mely nem is tűnik soknak, ámde a nagy asszimilálódás közepette annál könnyebb elfelejtkezni róla és annál nehezebb belevágni, hogy az ember fia-lánya végre ezt is letudja.

No, de lássuk is a medvét!

 Már Október 31-e előtt jóval tele volt a sarki Lidl mindenféle halloween-es kütyüvel. Lehetett egészben tököt is kapni. Itt úgy látszik sokkal nagyobb hagyománya van ennek a különben angolszász szokásnak, mint Magyarországon. Nekünk azért volt fontos ez a nap, mert egy újabb ok/alkalom a bulizásra. Facebook-on szerveződödt is egy party a belvárosban.

Természetesen jelmezben kellett mennünk, így mi is megpróbáltunk valami gazdaságos hacukát szerezni, így lett belőlünk boszorkány (fekete ruha + real-ban vásárolt fluoreszkáló boszikalap) és vámpír (vörös ing és vámpírfogak hozzávaló vérkapszulával). Vettünk még egy arcfestő szettet, ami tulajdonképpen 5-féle színű zsírkréta volt, kifestettük az arcunkat, így készen is álltunk az éjszakára. Mivel a buli az egyik belárosi koliban volt, együtt indultunk el a COE-ből. Volt közünk piroska, cowboy, vízvezeték-szerelő, ördög, frankeinstein, stb. A belvárosban sétálva összetalálkoztunk pár kisiskolás vámpírral, szellemmel, zombival, hát mit ne mondjak, az ő jelmezük messze fölülmúlta a miénket. A konkrét mulatozás a kollégiumi könyvtárban és a közös konyhában zajlott. Az ételek túlnyomó többsége gumicukor volt, az a hosszúkás és nyúlós, igazi alloween-édesség. A többiek között leginkább a boszorkányok domináltak, de sok maffiózó, prostituált és zombi is volt, emellett felbukkant egy "ősz", egy szánkózó fiú, pincérlányok (a gazdaságosság jelmezverseny nyertesei lehettek volna), pizsímás lány, és egy két méteres szemeteszsák-szakállas törpe. Eleinte beszélgettünk, majd megérkezett Matteo a DJ-szettel és beindult a buli.

A hétvégén a többi erasmusos cserediákkal egyetemben Bayreuthba (majdnem Bejrút, hehe) utaztunk a hétvégén egy nap erejéig. Ez az ugyancsak kisebbfajta város (alig nagyobb, mint Bamberg) egy órás vonatútra esik tőlünk, és egy úgynevezett Bayerntickettel öt ember utazhat 27 euróért egész nap Bajorországban. Így már nem olyan vészes anyagilag sem az utazás, így mintegy 30-35en bele is vágtunk vasárnap délben.

A városlátogatáshoz konkrétan sok tervünk nem is volt, gondoltuk lesz ami lesz. A vonaton a kiruccanást szervező lengyel lány összehaverkodott pár helyi arccal és így botcsinálta (?) idegenvezetőink is lettek hirtelenjében. Minden helyen tudtak is pár mondatot mondani az adott látványosságról, szal jól jött ki a dolog.

Mint említettük, itt Bambergben nem bajor, hanem egy teljesen saját dialektusban beszélnek az emberek, avagy frankón frankul. Ez nemcsak a kiejtésben érződik, hanem adott esetben teljesen más szavakat használnak, sőt egyéni módon rövidítenek le gyakori kifejezéseket. Aki huzamosabb ideig tervez tartózkodni Frankföldön, annak lehet hasznos a következő kis lista, a többieknek pedig nyelvi kuriózumként szolgálhat, érdemes végigmazsolázni!

A városról már írtam, most jöjjön drága egyetemünk, az Otto-Friedrich universität Bamberg.

Bajorország legrégebbi és legfiatalabb egyeteme is egyben. Hogy miért? Először Academia Bambergensis néven alapította 1647-ben Melchior Otto Voit von Salzburg hercegérsek, majd a következő évben teljes értékű egyetemmé emelte Friedrich Karl von Schönborn hercegérsek. Ekkor négy fakultánsból állt az intézmény teológia, filozófia, jog és orvostudomány. 1803-ban a Bambergi egyházmegye felosztása miatt az egyetem működését felföggesztették, és noha a katolikus teológiát tovább oktathatták líceum formájában (talán a mai főiskolának felel leginkább meg a fogalom), de gyakorlatilag csak azért, hogy a történelmi intézmény nem szűnjön meg. 1973-ban egyesült az 1923-ban alapított, és az egyetem tradícióit továbbvivő Teológiai Fősikola a városi általános főiskolával, majd 1979-ben sikerült az intézménynek elnyernie az egyetemi fokozatot. Az alapítók keresztnevét vették föl, innen az Otto-Friedrich elnevezés.

Nem igazán írtunk még magáról Bamberg városáról, hát most tessék, először a "történelmi áttekintés":

Bamberg (a középkorban Babenberg, frank nyelven Bambärch) Bajorországban található, ezen belül Frankföldön. Igen, noha közigazgatásilag a Bajor szövetségi államhoz tartozik Bamberg, itt nem bajorok, hanem frankok élnek. Erre nagyon büszkék, tehát nem szabad csak úgy ukk-mukk-fukk lebajorozni őket :) A Regnitz folyó partján fekvő kisváros tehát Felső-frankföld gazdasági és kutúrális központja, egyetemi város, és a Bambergi egyházmegye központja is. Ezen kívül a Nürnbergi metropolrégióhoz tartozik.

Bizony, bizony, vannak Dolgok (copyright by 6ásDani) amik már egy szűk hónap után is hiányoznak nekünk kicsiny, balsorstépte hazánkból. A kép elég vegyes, van amit egyszerűen fura volt megszokni, van ami nélkül nehézkes boldogulni, és akad, ami egyszerűen csak MÁS. Illetve biztos rengeteg mindent ki is hagyunk a felsorolásból, egyelőre azokra szorítkozunk, amelyek említést érdemelnek, s ha még akad egy bejegyzésre való, akkor majd szentelünk ennek a témának egy újabb bejegyzést.

De ugorjunk is a lényegre!

Miután már valamivel több mint egy hónapja éldegélünk kis koleszunkban, és hallottunk ezt-azt más kollégiumban lakóktól is, összeszedjük mit érdemes tudni a szállásokról Bambergben.

Mivel az előző héttel már reghéten vagyunk túl, itt az ideje hogy megosszuk élményeinket. Ízelítőként egy kép a kar épületéről:

Szép ugye? Akit ez nem lohasztott le, az folytassa alant az olvasást!

 Mint ahogy Gabo írta, pénteken megvolt a záróbuli, bár nem is annyira buli, mint inkább beszélgetés volt. Olyan 9 óra felé összegyűlt a magyar kontingens egy asztalnál, ahol csatlakozott hozzánk egy felvidéki lány, akinek az édesapja magyar. A lány szinte mindent értett, beszélni viszont nem nagyon akart. Nemsokára odaült mellénk egy másik szlovák lány is, akivel élénk beszélgetésbe elegyedtünk a két ország közti viszonyt illetően. Azt hiszem, én kicsit élénkebben beszélgettem vele a kelleténél, de aztán a végére lenyugodtunk mindketten, érezvén, hogy fölösleges a sérelmeket felsorolni, azzal csak megutálnánk egymást a következő egy évre. De mégis nagyon sok érdekes dologra derült fény.  Most kicsit (nagyon) offtopic írás következik.

Az előkészítő kurzus (leánykori nevén Vorbereitungskurs) lezártával egy kisebb rendezvény megtartására, a zárófesztiválra avagy Abschlußfestre került sor. Ennek a lényege hogy még egyszer utoljára együtt legyenek a külföldi diákok, megismerjük egymás kulináris művészetét, itt kerülnek átadásra a Bierdiplomok és nem utolsósorban, kiderül ki lett a Bierkönig és a Bierkönigin! A folytatásból ez is kiderül..

Még egy hónapja sem vagyunk itt, gyökeret meg pláne nem eresztettünk, mégis belebottlottunk már néhány olyan furcsa vagy érdekes dologba itt Bambergben vagy csak generell németföldön, amelyeknek úgy gondoltuk, érdemes egy "poszt"ot (avagy jó magyarsággal inkább bejegyzést) szentelni.

Pénteken elmentünk a Bamberg közelében lévő memmelsdorfi kastélyba. Itt lakott a bambergi püspök, Frankföld uralkodója. A kastély rokokó stílusban épült, egy szép kert veszi körül, ahol egy nagy tó is található, ezért is nevezik ezt a helyet Seehof-nak is. Az épület nem túl nagy ahhoz képest, hogy kastély, és mivel az itt leginkább előforduló homokkőből épült, nem is nyújt olyan impozáns látványt, inkább kedves, "lakható" kastélynak tűnik. Bent a szobák szépen rendbe vannak hozva, a rokokó fehér szalon, azaz a bálterem, a vendégszoba, a váróterem, a püspök dolgozószobája, melynek a drapériáját kínai minták díszítik, a püspök hálószobája, ahonnan a legszebb látvány nyílik a kertre, a kis kápolna, hogy szegény püspökünknek mégse kelljen lemennie a földszinti hideg kistemplomba, egyszóval aranyos kis nyárilak Frankföld urának. A téli palota Bambergben van, a dóm mellett közvetlenül, az nagyobb, de ott még nem voltunk, majd arról is beszámolunk. Visszatérve a Seehof-ra, az idegenvezetőnk próbált humoros lenni, néha sikerült neki, néha nem. Érdekes dolgokat mesélt az akkori életről. Visszafelé háromnegyed órát várnunk kellett a buszra, mert ugye itt kábé óránként járnak, tehát inkább kocsi vagy bicaj. Szép délutánt töltöttünk ma Memmelsdorfban, a németek nemzeti ünnepének napján.

Németországban dívik a szelektív hulladékgyűjtés. Hát igen, itt komolyabban veszik a környezetvédelmet, nem lehet például reklámozni az eldobható PET palackot, mint ahogyan azt a pepsi tette, aki mellesleg a kampányában reklámetikai szabályokat is sértett. Itt ugye van sok visszaváltható palackos üdítő, de persze a németek sem olyan rendes emberek, ezért eleinte inkább az elobhatót vették, mert ugye azon nem volt betétdíj. Erre az eldobhatóra is raktak betétdíjat, de kétszer annyit. Most mindenki visszaválthatót vesz. Ilyen egyszerű.

A szelektív hulladékgyűjtés viszont nem annyira egyszerű :).  Összesen 10-féle szemetet kell azonosítni, és külön kukákba rakni. Következzen most a germán szemét egyszer-egy!

Most, hogy immáron végetért a háromhetes nyelvi előkészítő kurzusunk (azaz a Vorbereitungskurs), úgy érezzük, itt az ideje, hogy kicsit beszámoljunk róla, eszik e vagy isszák.